Az a bajom a frenetikusan főző-sütő barátokkal, hogy a főztjükkel örök témát adnak, amelyeket mindenképpen meg kellene írnom, hogy a napok egymást követő étkezéseiben alá ne merüljenek, el ne vesszenek mindörökre. Ilyen volt ma időrendi sorrendben Anikó brokkoli krémlevese, majd a nap záróakkordjaként Lakat túrógombóca.
A brokkoli és a belőle készült ételek vízválasztóak, mindenkinek markáns véleménye van róla. Valaki lelkesedik értük már csak a lombos-bozontos méregzöld fejű, szétágazó, rövid szárú brokkoli kapcsán is, és van, aki meg éppen ugyan emiatt utálja, de olyan mértékben, hogy sem ránézni és hallani sem akar róla. Engem a sors és az ízlés és a megszokás és az elfogadás és a megszeretés a brokkoli-fan-ek táborába terelt és ott is tart, amióta a brokkoliról csak tudomásom nem lett.
Anikó krémlevese brokkoliból hát puha, előkészített, fogadóképes talajra érkezett esetemben, egyáltalán a krémlevesek, mint a francia hagyma, fokhagyma, gomba és nem utolsó sorban a brokkoli krémleves csak nyerhet nálam. Szeretem a selymességüket, állagukat, mely a folyékonynál kicsit tömörebb, az ízüket, melyet a fő összetevő dominál, kiegészítve sóval, borssal, vegyes ételízesítővel, fokhagymával ott, ahol szükséges. Sajtot reszelve bele, pirított kenyérkockákat mellé téve meg lehet a levest bolondítani, de engem különösen, ahogy ez Anikónak a brokkoli krémlevese kapcsán megint csak sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése