Ebben az évben viszont másodszor kaptam ajándékba szilvát Mackótól, és másodszor tapasztalom magamon a tüneményes változást:
- Aha, ha szilva, akkor gombóc, naná, hogy szilvás gombóc.
És nem sokat teketóriázom, felteszem a krumplit főzni, míg megfő sétálok egyet a napfényben. Nézek valami focinak látszó játékot a mellettünk lévő sportpályán. Mikor rájövök, hogy ez mégsem az, haza megyek. Megpucolom az addigra megpuhult krumplit, megtöröm, liszttel, tojással, olajjal tésztát gyúrok. Kicsit pihentetem, nem mintha kellene, de nekem kell egy kis idő, míg a szilvát hozom olyan helyzetbe, hogy tovább felhasználásra alkalmas legyen. Még mindig kivárok egy kicsit, hogy a prézli elkészüljön. Újabb kis türelem, amikor odateszem a vizet a majdan, egykor, egyszer csak szilvával megtöltött gombócok kifőzéséhez.
Ezután már gőzerővel indul be a szilvás gombóc gyártás, készítés, alkotás, hívja ki minek akarja. Közben azon gondolkozom, hogyan leszek én így friss, fiatalos, kipihent az esti Anyeginhez, az operához, amely sem nem könnyű, sem nem egyszerű, a maga módján és a szárnyaló fantázia adta összevetés révén méltó párja a szilvás gombócnak, mely előadás a Metropolitan-ből négy órán át tart.Másodszor sikerült egy szuszra 63, írd és mond hatvanhárom szilvás gombócot megcsinálnom, elkészítenem, gömböckékbe formáznom, megalkotnom.
Talán jó hír vagy rossz, eldönteni nem akarom és nem tudom, de maradt még a tésztából és a bele való szilvából. Most egyelőre rá sem bírok gondolni. Majd egyszer. Az Anyegin után.
Anyegin: Mariusz Kwiecień
Tatjána: Anna Netrebko
Olga: Okszana Volkova
Lenszkij: Piotr Beczała
Gremin: Alejszej Tanovickij
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése