Pluszból mínuszba - Régi gyom? Kiirtani!

Boldog születésnapot, 'reg lány kívánják nekem mindjárt sokan, nagyon nem sokára. Korom szerint 'reg lánynak, régi gyomnak látszom, mikor a tükörbe nézek, miközben belülről szanaszét vet a fiatalság: de hát nem is olyan rég múltam tizennyolc. Dehogy múltam, vagyok. A lelkem, a bensőm, az érzéseim, a gondolataim egyre fiatalodnak a folyamatosan kopó külsőben, amely akár régi gyomra is emlékeztethet.

Nem vagyok már az a csitri, aki kettesével veszi a vaslépcső fokait. Aki lefelé menetben a hatodik fokról ugrik bátran a mélybe. Nem vagyok az, akit a divat pillanatnyi fodrozódásai sodornak magukkal. Aki újabb és újabb tetkókkal borítja be testének ráncos lankáit. Az sem vagyok, aki talmi csillogásokért válogatás nélkül nyal hátsókat, hogy hátsó előre fuss. Nem vagyok az, akit mindenféle indok nélkül utasítgatni lehet. Akinek bármit be lehetne szólni, mondjuk azt, hogy régi gyom vagy, megértél a kiirtásra. És az sem vagyok, aki felejt, aki elfelejti az óvatlan, meggondolatlan sértést. 

Régi - érző, gondolkodó, ad absurdum lelkizős - gyom vagyok, aki még sok mindenre emlékszik. Arra is, hogy itt nem volt mindig divat a nem köszönés. Meg az sem, hogy erőből vezettek volna. De ez az útszéli hang sem, amely ilyen magasságokból száll alant. Régi gyomként azt is tudni vélem csupán paraszti intelligenciámból, hogy semmilyen trón nem jogosíthatja fel trónolóját az efféle beszédekre. Egy trón kiérdemeltséget feltételez, miszerint aki beleült, a trónt kiérdemelte, s így az illetőtől a szakmain túl egyetemes műveltséget, intelligenciát, jó modort vár el, hogy minimum tudja, kivel, mikor, s mit beszél. A régi gyom mindezt tudja, s ha ki nem mondhatja, úgy a lényével sugározza. A régi gyom így lesz szép lassan kényelmetlen, mint a tükör, amelybe bármennyire sem szeretnénk, olykor mégis bele kell néznünk, ha a borostán túl nem kívánunk hosszabb szőröket az állunkra.

Míg a fiatal veteményest a saját képére formálja a szántó-vető, addig a régi gyom az időjárással, az idők múlásával makacsan dacolva ott nő ki újra meg újra és teljesít szolgálatot, ahol kell. Nem zúgolódik, hacsak nem magában és magányában, teszi a dolgát tőle telhető odaadással és minőségben. A bölcs trónoló tudja, hogy ha a régi gyomokat megnyerte magának, az ügyeknek, akkor végtelenül lojális társakra lelt, akik követik őt árkon-bokron keresztül a mindig értelmes célig. Most trón van és erő, a bölcsesség odalett.

Az örök kérdés mellé, miszerint lenni vagy nem lenni, oda türemkedett egy újabb: 

Régi gyom? Agyonnyom. Kiirtani.

"Ne dobjuk el a régit, mert úgy gondoljuk már megkopott és nem elég jó ma. Igenis elég jó csak kicsit át kell rendeznünk a mostba, csak kicsit el kell hinnünk, hogy a régi érték még ma is az és ezt kell továbbörökíteni és tovább vinni."
Idézet egy kritikából (Nyerő jövő blog) Koncz Zsuzsa koncertjéről, 2017. március 11., Aréna