2017. március 19., vasárnap

Jánosnak tizenkilencedikén

Tudod, János, ha hetek, hónapok múltán találkozunk újra, akkor is tudom, hogy ugyanazzal a lélekkel találok rá a mindig derűs, kiegyensúlyozott lényedre, aki nem hagy ki egyetlen egy poént sem, és lecsapja a labdát, bármilyen magasra is lett földobva. Akinek mindig ott bújkál a mosoly a szemében és a szája szögletében. Akinek mindig akad egy optimista, bátorító szava a másiknak. Aki átvicceli az életet, lett légyen bármennyire is zordon az élet vele. A szenvedésekre is fityisz, fricska a válasz.
Tudod, János, te akkor is a talpadra huppansz, amikor mások ott maradnak. Valahogy lepereg rólad a rossz kedv, a nyomott hangulat, olykor a kilátástalanság érzete. Azt mondod, egész lényeddel hirdeted, hogy amíg van egy újabb anyós, rendőr, politikai vagy egyéb vicc, addig nincs min keseregni, fejünket a búnak adni, amikor egy jót nevetni is lehet.
Tudod, János, ill. nem tudom, hogy tudod-e, de irtóra örülök, hogy a barátaim között tudhatlak és a barátod lehetek, viccen kívül mondom. Már rád gondolni is jó, megmelengeted a szívemet. Pedig milyen régóta nem láttuk, főleg nem hallottuk egymást.
Tudod, János, hallgatni téged egy élmény, ezt csak az nem tudja, aki soha nem volt a társaságodban. Egyforma szenvedéllyel mesélsz életed távolba szakadt foszlányairól, amelyek oly érdekesen, élettől duzzadóan jelennek meg a téged megélő társaság lelki szemei előtt, akár ha tegnap történtek volna meg veled. És velünk, mert mesélésed hatására oda képzeljük magunkat is a történetekbe melléd.
Tudod, János, kevés mint te, ilyen ember van, ezért - ahogy mondják - jobban kell vigyáznod magadra, mert belőled nem is kevés, hanem csupán ez az egyetlen egy van.
Tudod, János, egészséget, boldogságot kívánok születésnapodra, teljesüljenek élő álmaid - évek óta már mindenkinek ugyanezeket kívánom, még te sem lehetsz ez alól kivétel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése