Dezsényi Katalin: Egy krisztinavárosi lány meséi - I. A nagyváradi levél

"Fried Noémi Lujzának

Tegnap ismerhettelek meg, tegnap jöttél a Holnap városából. Nagyváradról érkeztél tehát, ahol újságíró vagy, ahol újságíró volt egyik legrégebbi, és legnagyobb szerelmem. Ady Endre, akibe ugyanúgy tizenkét évesen bolondultam bele, mint Mick Jaggerbe. Na ja, színes és összetett az, ami bennem kavarog, és él.

Bizony él, mert ahogy Mick Jagger összes dala ott zeng bennem – hiszen az utolsó esküvőmön is az ő hangja töltötte be teret)-, amíg csak hallani tudok, úgy szól és él bennem Ady Endre minden szava, és sora. Mondanám, hogy mindhalálig, de ez marhaság, mert tudom, hogy majd abban a másik dimenzióban is velem lesz.

Mondtam neked tegnap, hogy Dutka Ákos: A Holnap városa című könyvét legalább százszor olvastam. De lehet, hogy volt az ezer is. És mindannyiszor odaálmodtam magam az asztaltársaságokba, a Szerkesztőségbe, a korzóra, ahol a gyönyörű Brüll Adél sétált egykor, és mindenki csak bámulta őt. 

Szóval, én tíz éves korom óta pénzkereső vagyok, így történhetett meg, hogy a nagy, Központ Antikváriumban ( a Múzeum körúton), nem messze a Magyar Rádió (akkor még Szentkirályi utcai pénztárától, ahová havonta egyszer jártam, hogy fölmarkoljam a keresményemet), szóval ott, az Antikváriumban ráleltem egy nagy és vastag kötetre, amiben ott volt az adyösszespróza, és, ami most külön jelentőséggel bír, Ady levelezése is Most is érzem, ahogy kiszáradt torokkal, és tényleg remegő kézzel vettem le a polcról, és a szívemhez szorítva vittem hazáig. És aztán csak olvastam és olvastam, és nem tudtam betelni vele.

Aztán úgy volt az, hogy vagy az ágyam melletti falon lévő hatalmas Ady fotót bámultam ábrándozva, főleg a szemeit, vagy olvastam mindent, ami Ady. A szerelmem nem ekkor kezdődött. A szerelmem ekkor már elborított engem kívül-belül. Na jó, ott volt persze a csiklandós hangú Mick is, akit nagy recsegések között hallgattam a Szabad Európán, vagy a Luxemburgi Rádión. Kerek volt a világom, és ábrándokkal teli. Adyt tehát imádtam, az illatát is elképzeltem, és dühödten voltam féltékeny Lédára és Csinszkára, Dénes Zsófiát meg főleg ki nem állhattam, és azt terjesztettem döbbent felnőtteknek, hogy Dénes Zsófia hazudik, mert soha, semmi köze nem volt Adyhoz.

Ady őt észre sem vette.

Mint már említettem, abban a bizonyos nagyméretű, és vastag kötetben ott voltak a nyilvánosság elé tárt Ady-levelek is. Az eredeti, kézzel írottak másolatai. Igen, az Ő kezének írásával. Bizony, szerelmes levelek is. Főleg a Lédásak.

Belesárgultam az irigységbe. Aztán gondoltam egyet. A leggyönyörűbbnek gondolt lédás levelet egyszerűen átkopíroztam egy levélpapírra, töltőtollal ráerősítettem. Borítékba tettem. A borítékot az Ő írását utánozva (bevallom, híres hamisító voltam, volt, hogy a fél osztály ellenőrzőjét én írtam alá, és soha nem derült ki, de remélem, már legalábbis ezért nem szakad rám az ég), megcímeztem magamnak, a feladó nevének helyére pedig szintén kopírozás, majd tintás megerősítés útján helyeztem el imádottam nevét. (Mellesleg a levél megszólítás része nem tartalmazta Léda nevét, az őrjöngő szerelem íratta helyette azt, amit.)

A többi már egyszerű, posta, rányaltam a bélyeget bedobtam a postaládába, és várakoztam. Tudtam, hogy levél jön majd Tőle nekem. De csak nem történt semmi. Aztán kiderült minden. A levelet anyám fogta el, természetesen felbontotta, elolvasta, a táskájába tette, és dúlt és fúlt. Mindenkinek mutogatta, főleg azután érdeklődve, tudja-e valaki, ki lehet a feladó, mert ő nem tudja kibogarászni. És persze, hogy én mit képzelek. És, hogy ez nem is lehet, mert olyan ronda vagyok, hogy engem nem találhat senki sem szépnek. Addig mutogatta, és hőzöngött, amíg el nem ért a levelemmel Katica nénihez, egy távoli rokonhoz. Nem a mi rokonunkról beszélek. Katica néni lánykori neve Ady Katalin volt. Meglátta a feladót, és könnyes szemekkel mondta: de hát ez a Bandi! Hát ez a Bandi! Anyám meg: Milyen Bandi?! Az én lányomnak tudtommal nincsen Bandi nevű ismerőse! Na, majd kiverem belőle, ki az!! Mire Katica néni: Az már nem fog menni. Ady Bandi írása ez. A feladó Ady Endre.

Aztán persze sűrű pofonesőben el kellett mondanom, hogyan is volt ez az egész. Ezt követően anyám még jó ideig mutogatta az én levelemet számos ismerősének. Kiemelve, hogy ez is bizonyítja, miszerint én, a lánya nemcsak ronda, és ostoba, hanem kifejezetten elmebeteg is vagyok. Anyámról többet nincs mit mondanom. De az Ady Bandiról napokat tudnék beszélni. Mondom, bennem van minden sora, amit aztán majd viszek magammal, mert másképpen nem lehet. A zenei aláfestés meg persze, hogy Mick Jagger torkából árad mindehhez."

Forrás: Huppa.hu, 2015. november 8.