Ma csak a vargabéles tett túl Anikó betyárlevesén, és a betyárlevese Anikó vargabélesén. Méltán tobzódhatott, akinek jutott egyáltalán a menüből.
Anikó betyárlevesében betyárt ugyan egy lelket sem találtam, annál inkább betyár sok minden egyebet. Volt benne sárga- és.fehérrépa, rengeteg sertéshús kockára vágva, talán a betyár elcsente disznóból, valamint gomba. Embörök, gomba és oly sok és oly finom már önmagában is, de Anikó betyárlevesében úgy gondolom, a gomba a többi gazdag tartalmat, "mindent mi jó falat" az egyéni ízvilágukban volt össznépi szinten hivatott fölerősíteni. Csak pislogtam körbe-körbe mitől e zaj az étteremben, közben a materializálódott betyárvilág ízeket a számban éreztem erőteljesebben ide-odapattogni. Kész gyönyörűség volt Anikó betyárlevese az első csöpptől az legutolsóig.
Azt már tudom, hogy Anikó egy adag vargabélese bizony elég kevésnek bizonyult kettőnknek egy kolléganőmmel. Hiába is próbáltam a betyárlevesen fölbátorodva betyárbecsülettel megküzdeni egy másik teljes és felnőttkorú vargabéles adagért, a plusz adagok addigra már mind elkeltek a többi nagyérdeműnél, én meg betyáros fájdalmamban bottal üthettem a nyomát. Edittel testvériesen megosztoztunk, és egybehangzóan állapítottuk meg, hogy Anikó vargabélesének íze isteni, állaga légiesen könnyű, és épp annyi mazsolát tartalmazva sült meg aranybarnára, amennyire csak kell. Mire elfogyasztottuk, szívünk és pocakunk szerint kezdtünk volna Anikó vargabélesének újabb fejezetébe, de hát... Mikor is lesz Anikó a legközebb? Vargabéleseddel ugyanis sajnos még egyáltalán nincs tele a bélésem.
Forrás: FaceBook, 2015. november 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése