Agyrém

Vajon mazochista hajlamra vall, hogy az élettől búcsúzó anyám mellett megnézek egy olyan német filmet, amelyben a halálos beteg főhős összehívja a rég elvált feleségét, a két lányukat, a barátját, annak feleségét, aki mellesleg az ő alkalmi barátnője, nagyobbik lányának barátját, aki nős és nemrég veszítette el leukémiában szenvedő feleségét, hogy e válogatott társaság előtt adja hírül egy jól sikerült vacsora közben, hogy neki annyi, életéből napok vannak hátra, búcsúzik, utána elutazik Svájcba egy klinikára, ahol kegyesen átsegítik majd a túlsó partra?
Vagy egy másfél órás kamara-filmben tartottak engem is fogva egy házban a szereplők a játékukkal, a történet szövevényeivel, érdekfeszítő bontogatásával, végkifejletével?

Forrás: FaceBook, 2015. november 16.