Hé, te paraszt!

Mindjárt egy hete, hogy bejártuk Párlány boltjait anyámnak sonkáért, Tibromnak fekete sörért. Anyámnak találtunk vagy öt félét, Tibrom örülhetett a világosnak és az olyannak, amit szeret. Megéheztünk a sonka-sör-körúton. Kerestünk éttermet. Olyant találtunk, ahol belépéskor azt vetik oda az embernek, hogy hé, te paraszt, jöttél zabálni? Persze, hogy azért jöttünk. Enni, inni. Tedd le magad, oda vagy ide. Kinn maradnánk inkább. Nekem aztán nyolc, csak ülj már le a seggedre. Kihozzák az egyszerű étlapot, rajta vagy tíz-húsz kaja, Lancelot-osan elnevezve és magyarázva. Látva körülöttünk az adagokat eldöntjük, hogy veszünk egy levest és egy főételt, aztán megosztozunk. Nesze az "étlé cipóban", zabálj, paraszt, löki oda a serdülő korúnak kinéző pincérlány. Na ez a valami fenséges volt. Már az eszemet sem tudom, mikor ettem utoljára úgy tejszínes hagymalevest, hogy egyre kanalaztam, kanalaztam, s azt hajtogattam magamban tök önző módon, pedig nem is akartam az lenni, hogy bárcsak az egészet megehetném, és még egyet, meg még egyet, azon fölül is egyet rendelhetnék, egy utolsót meg elvihetnék. Na, mi van, ízlett boszorka, érdeklődött kedvesen a pincérlány. Nesze, a szarvasragúd knédlivel, mert úgy kérted, te paraszt, lökte oda a fatálról lecsurogni készülő fogást a kis cingár pincér, zabálj. Tibrom nagy ínyenc vadételekben. Oda meg vissza volt a választásától, amelybe pár szem kapirgálásommal én is bele segítettem, amúgy nem sok szarvasragut zavartam, miután az előbb a levessel és a cipóval már ölég jól laktam. Kaptunk még vizet, citromgerezdet a pofánkat megtisztítani, kis kockás konyharuhát törölközni. Kaja, minőség, mennyiség, hely, minden stimmelt, az étterem belső berendezése kész középkori regény. A két fölszolgáló, pirincka lánytól és alacsony cingár fiútól kissé murisan hangzottak ezek a középkor vendéglátását idéző mondatok. Mivel már hallottunk az étteremről, nem voltunk a beszédstílustól nagyon meglepve, annál inkább a kaják fantasztikus minőségétől, amely bőven leveri az átlag és jobb éttermek színvonalát és a legjobbakéval vetekszik. Paraszt, banya, aztán visszagyertek, ha ízlett, búcsúznak tőlünk. Jövünk, persze, hogy jövünk, köszönjük, minden isteni finom volt, mondjuk. Ahányszor csak sonkát keresünk anyámnak és Tibromnak fekete sört itt Párkányban, de minezt már csak hozzá gondolom.