Anikó mákosgubája

Mákosgubát akármikor szívesen eszem, készítse bárki is a baráti körömből. Egyikőjükkel ez odáig "fajult", hogy a mákosguba köré szerveződnek találkozásaink. Lehetnének sűrűbben is, hiszen Mackó világbajnok mákosgubát készít, nem beszélve a gombás ételeiről, tésztás fogásairól, a forró csokijáról, söréről, pálinkájáról, na jó, nem mind így egyűtt, és nem is ilyen sorrendben. Anikó mákosgubája Mackó barátnőmmel való találkozásainkat, beszélgetéseinket idézte fel, a jó hangulatban elogyasztott ételeket, az együtt jólesőn eltöltött időt. Anikó gubája gazdagon volt szórva mákkal, szépen megsült a teteje, és olyan bőségen volt beborítva vanília valamivel: sodóval, pudinggal, egyéb nevezetű vaníliás, majdnem azt írtam, hogy löttyel, ami persze nevetségesen pórias és szegényes megfogalmazása annak a félfolyós vaníliás folyadéknak, amely alatt átmenetileg eltűnt a mák és az ő gubája. Ebben a matt fehér tájban szendergett a mákosguba, míg előtte a palócleves be nem végezte a sorát. Azután a kanál kitartó munkája során a vaníliás domborzat alól előkerültek a mákos és kiflis domborzati elemek. Vészesen fogytak és töltötték gyomromat. Legvégül a telítettség látszatával voltam eltelve, mikor Anikó mákosgubájával végeztem. Maradtam még egy keveset. Beszélgettem ebédelő társaságommal. Még húztam az időt, talán arra várva, titkon abban reménykedve, hogy Anikó megkérdezi, Panni, kérsz még egy adagot? Mézet is tegyek rá?