Uborka limonádé

Ki gondolná, hogy uborka limonádé létezik és még finom is. Miskolc egyik utcájában, mely éppen a Nemzeti Színházat jobbról határolja, a harmadik sörözőben mérik. Megláttam kiírva a limonádé ízek között: meggyes, epres, rózsa, uborka. Gondoltam, egy életem, egy halálom, megkérdezem, eszik-e vagy isszák az uborka limonádét. Óvatosan hoztam szóba, mire kitűnő a választás, nem fogja megbánni, volt a válasz. Ez akár reklám duma is lehetett volna, mint később kiderült, nem az volt.
Az uborka limonádé zöldes színű. Jégdarabok mellett uborka szeletek úszkálnak benne. Miután túl voltam az uborka limonádén, a kiszolgáló hölgy elmesélte, hogy ő erőltette rá a tulajra és nyomta be a menüre. Valahol ivott belőle, megtudta hogyan készítik és idő, rögös út, kellő kitartás, a tulaj na, jól van, legyen-je kellett hozzá, és az uborka limonádé bátortalan újoncként eresztett Miskolc egy központi csücskében gyökeret, hajtott ki, borult uborka limonádéba.
Az uborka limonádé fantasztikus ízű, kiváló üdítő ital, fél literen belül sem unsz rá az ízére. Kellemesen fanyarkás, az uborka emel a limonádén vagy a limonádé az uborkán - mindegy is, itatja magát, másnak is kedve támad a megkóstolásához, megállapítja, hogy jé, ez milyen finom. Valóban finom. Annyira, hogy nem egykönnyen felejtődik el. Megmarad. Zölden. Üdítőn. Kipróbálásra érdemesen. Miskolcra visszatérve majd a harmadik sörözőben újra megrendelve. Lassan szopogatva el, miközben hátunk mögött a Miskolci Nemzeti Színház, jobbról a Széchenyi utcán robog a villamos, balról a következő kiülős söröző, de ott nincs uborka limonádé.