Mondom az anyámnak... - augusztus

Mondom az anyámnak, hogy meghalt a Czeizel.
- Tudom, borzasztó.
- Nagyon nagy ember volt.
- Ezt ne nagyon hangoztasd, sokan nem szerették, vagy nem ismerték el.
- Szerinted kicsodák?
- Egy doktornő barátnőm például nem nagyon kedvelte, pedig ő csak magamagát hibáztathatta kicsit félre siklott pályájáért. Egy másik orvos ismerősöm sem volt nagyon oda érte.
- Czeizel rengeteg családnak segített gyermekszületésben.
- Nem is tudjuk, hogy mennyinek, olyan rengetegnek.
- Ugyanakkor Czeizel kiváló előadó is volt az orvosi munkássága mellett.
- Persze, imádtam nézni a tévében, amikor szerepelt és a rádióban is hallgatni, amikor riportot csináltak vele.
- Közérthetően volt művelt és széles látókörű, gondolom, ezért sem szerették, irigyelték a népszerűségéért.
- Jaj, drágám, hát milyen a magyar? Irigy. De nagyon irigy. Ez is a baja. Olyan ez, mint egy komoly, kóros, ragadós betegség. Nem lehet belőle kikeveredni.
- Van benne valami. Nekem Czeizel akkor is nem akárki: neki köszönhetjük Esztert.
- Na, látod, ezt bátran hangoztathatod.
- Annak idején elmentünk hozzá tanácsadásért, hogy a fiúk után lányt szeretnénk. Czeizel doktor úr - miután kikérdezett bennünket Tibrommal a hátteret, a mit-miérteket illetően, elővett egy napra lebontott grafikont, bejelölte rajta a lányos napokat, hogy azokat preferáljuk, s ha betartjuk, akkor majd meglátjuk.. Bízzunk benne, mondta, sikerülni fog, és szélnek eresztett bennünket. Így lett meg mindjárt huszonöt éve Eszter. Egyértelműen az ő érdeme, örökké hálás leszek neki a lányunkért.
- Ez már valami, ezt nyugodtan világgá kiabálhatod, mert tény, mégpedig gyönyörűséges tény.
- És tudod, hogy van nekem még egy Czeizelem, a menetelős, a lépegetős Czeizel, akivel pl. az Élet menetén és egyéb helyeken találkoztam az utcán. Úgy is megmarad.
2015. augusztus 10.

Mondom az anyámnak, hogy megkeresem én neked itt Magyarországon azt a te ashabadi sárgadinnyédet.
- Ugyan már, ne álmodozz!
- Igaz, eddig bármennyit is hoztam neked, arra mind azt mondtad, hogy...
- Tök.
- Ez az, tök. Ennyi.
- Miért, nem az? Először mindegyikről azt gondolom, hogy na, most ez az igazi...
- Aztán cukrozni kell.
- Ashabadban gyerekkoromban ekkora dinnyék voltak - teszi szét a kezeit úgy 30-40 centi távolságban -, és ilyen elipszis alakúak voltak -, mutatja -, kívülről meg hurkásan hullámosak - formázza a tenyerével. Az ízűk meg tiszta méz. Mennyeien édesek voltak. Eszünkbe sem jutott akkor a cukor.
- És ezt a te méz ízű sárgadinnyédet a távoli Ashabadból keressük már lassan hatvan éve itthon
- Keressük Petőfit.
- A Ljudával kellene Harkovból hozatni legközelebb, amikor egyszer csak errefelé jár.
- Úgy tudom, hogy Türkmenisztánból csak Moszkváig jut el az ashabadi sárgadinnye.
- Akkor ez sem jött be, hiába túráztatom az agyam.
Anyám erre mindent tudóan elmosolyodik, mintha csak azt akarná ezzel mondani, elvan a gyerek, ha játszik...

2015. augusztus 9.



Kiabálom anyámnak:

- Itt az Eszter, meghoztam Londonból.

- Most meg mit kiabálsz, nem vagyok még teljesen süket.

Eszter futtában dobja le magáról a félcsizmát, odarohan az anyámhoz, neki - Rita mamához.

- Szia, mama, de jó, hogy látl...
Befejezni már nem tudja, karjaiba veszi anyámat, az ő Rita mamáját, eszeveszetten szorítja magához, közben puszikkal borítja az arcát. Én még mindig kinn bajmolódom szandállal, hűtőbe rakandó dolgokkal, csak elnyomott hangokat, fojtott hüppögést hallom ki bentről. Valami nekem is szorítja a torkom. Van, ami nem változik. A fenébe is, ez mindig ugyanolyan.

2015. augusztus 5.


Mondom az anyámnak, hogy

- Vigyázz nagyon magadra, különösen arra, hogy mit eszel, nehogy elrontsad megint a gyomrodat, hogy ne tudjunk elmenni kirándulni Drégelypalánkra a hónap végén.

- Látod, hogy alig eszem valamit, abból a kevésből meg csak nem lesz baj.

- Az Emese tegnap azt ajánlotta neked, hogy egyél sok zöldséget, az jó anti-oxidáns, hatékonyan gyógyítja a rákot.

- Na persze, én és a zöldség. Jó, hogy a paradicsomot megeszem, meg egy kis kaliforniai, és hegyes, erős paprikát, no és fokhagymát, de abból aztán sokat.
- A fokhagyma az jó, jöhet, mehet. De kellene még sok piros gyümölcsöt is enned, tudod, anti-oxidáns.
- Piros gyümölcsöt, ugye? Amiből alig láttunk valamit a szezonban. Epret talán ha öt szemet ettem az idén. Meggyet, cseresznyét meg semennyit. Egyébként hagyjál már ezzel az anti-oxidáns dumával, amiben inkább nem hiszek, mint hiszek. Egyszer valamiben úgyis meg kell halni.

2015. augusztus 2.