A búcsú

Ez a nagyon Valaki - úgy tűnik -, boldoggá tette a munkatársait, hogy elvállalta a cég ügyvezetői posztját, hat éven át végezte munkáját legjobb tudása szerint és emberséggel. Tevőleges felvállalója és megoldója volt szakmai és emberi ügyeknek. Ennek a mélységes, gazdag, soha vissza nem térő tartalmára a letűnt éveknek éreztek rá a munkatársak, amikor ennek a nagyon Valakinek a búcsúját készítették elő. A megvalósulása viharos volt, érzelmekkel vibrált, embert próbáló lehetett mindenkinek: a búcsút készítőknek, a búcsúztatottnak egyaránt. Aki ott volt, egy életre nem felejti el a beszédeket, a bukdácsoló szavakat, a kitörő érzelmeket, a könnyeket, a sírásokat, az elemi összeölelkezéseket, a fogadkozásokat, az ígéreteket. Nem mindennap adódik ilyen alkalom, és inkább ne legyen, de ha már egyszer kénytelen-kelletlen bekövetkezik, mert egy Valaki elmegy, annak csak ilyennek szabad lennie. Nagyon Valaki, Gábor, az Isten áldjon utadon, vigyázz magatokra, teljesüljenek elgondolásaid, élő álmaid. A vendégül látásunkat, hogy ott lehettem, mindezt átélhettem, s hogy mennyire köszönöm, nincs is rá szó.