Beának

El kell árulnom valakinek, mert sehogy sem bírom magamban tartani, hogy július másodika eddig éppen olyan átlagos nap volt életemben, mint a többi, idén ráadásul a szimpatikus csütörtökre esett, ami inkább a hét második fele, mint az eleje és egyre erősebben érződik rajta a hétvége előszele, ennél fogva jobb hangulatban találja az embert, mától azonban ez a nap is kitűnik a szürkeségből, merthogy Beának, egy nagyon kedves jelenségnek, mondhatnám azt is, hogy tüneménynek a születésnapja, s mint ilyen kívánom neki a legjobbakat, legszebbeket, őrizze meg egészségét, minél tovább, érezze magát a bőrében ugyanolyan jól, mint eddig, társasága okozzon másoknak is oly örömet, mint nekem, élvezzék meséit, elbeszéléseit, magyarázatait, vegyék észre élvezetesen rendhagyó szófordulatait, szavajárását, merüljenek el komoly-félig komoly-fél mosolyos arckifejezésében, hámozzák ki belőle a lényeget, bár nála minden fontos és lényeges és a helyén van, megjegyzésekkel, közbevetett kérdésekkel csak lökjenek egyet a szófolyam fonalán, meg ne szakítsák, hiszen élmény egy ilyen emberrel, mint Bea egy társaságban lenni, s csak remélni merem, hogy neki is viszont, és nevessünk csak minél többet együtt akkor, amikor tudjuk okát, meg akkor is, amikor fogalmunk sincs, mi váltotta ki a gyöngyöző, magával és egymásra ragadó kacagásunkat.