Margit

Most volt a szülinapja. Azt hiszem, hogy megkéstem, de nem biztos. Lehet, hogy mégis időben küldtem el a pár jókívánságot, jól bevált, mégsem szokványos köszöntést. Margitnak, ennek a rendíthetetlen nyugalomnak kívántam egészséget, boldogságot és élő álmai teljesülését. Ritkán beteg, talán sose nem. Boldognak látom, olyan csöndesen boldognak. Életében megvan a férj, egy komoly gyerekfelnőtt, egy lakás, egy munka, mely hivatásba, elkötelezettségbe fordult, már hosszú évek óta.
Általában komoly, az arca vagy elgondolkodó, vagy elrévedező, vagy magába forduló, vagy szimplán figyelő. Meg olyan, mint aki többet tud, vagy sejt a világról, benne a magunk piszlicsáré ügyeivel, mint amit mi valaha is sejteni és tudni fogunk. Néha látom csak mosolyogni. Ilyenkor felfénylik az arca, beragyogja. Pedig szeret mosolyogni, nevetni, nagyon érti a tréfát, jókat lehet vele humorizálni.
Ritkán szólal meg, alig beszél magáról, családjáról. Úgy gondolhatja, hogy mindenkinek megvan a maga baja, minek a sajátjával nyüzsögni, fölösleges. Aztán persze elejtett szavaiból megtudom, hogy baráti társaságban volt, az anyukájánál járt a keleti országrészben, valami finomat sütött, egyébként pihent.
Magam is tudom, hogy amikor süt, az eseményszámba megy, no, nem azért, mert olyan ritkán, hanem mert nagyon finomat. Pedig eredetileg ki nem nézném belőle. És mégis. Vannak bevált receptjei és vannak újak, amelyeket addig próbálgat, amíg be nem lövődik. Emlékszem és máig sírom vissza névnapi sütijeit, mert élmény volt, s mert talán már sosem lesz benne részem.
Munkája passzol a sütéséhez, miszerint maximális precízséget követel meg tőle. Nem teheti meg, hogy a végellenőrzött darabok tüzetes mustrálása közben el-elkalandozik gondolatban, és csak testben van ott. Arra gondolhatna, hogy nem is ezt a munkát végzi, hanem például egy számítógépbe táplál be adatokat. Meg azt is elgondolhatná, hogy nem a gyár nyomott, mindenféle gázokkal telt levegőjét szívja, hanem a horvát tengerparton nyaral. Mind ehelyett csak rajta lehet számon kérni, ha hibás termékek landolnak a felhasználóknál.
Emlékszem, hogy Margitnak mindössze egyszer láttam életemben a fejét piroslani. Valamilyen jelentős és problémás ügy érte el a céget, és őt találták meg végső bűnbaknak. Legendás igazságérzete berzenkedett a szerinte égbekiáltó igazságtalanság ellen. No, ekkor láttam Margitot lángolni kezdődő arccal, amit viszonylag hamar sikerült „poroltania” - a maga nyugis módján.
Margittal úgy vagyok, hogy lelkileg szegényebb lennék, ha nem ismerném. Ő nem tudja, s csak ebben a legszűkebb körben súgom meg, hogy ha nyugalomra, kellemre, kellemes társaságra, elrévedező, egyben kutató arcra, figyelmes fülre vágyom, akkor hozzá fordulok.