A cím alapján akár csupa giccs és csöpögés is lehetne ez a kanadai film, amely a Das Erste (ARD) német csatornán hétfőn bemutatásra került, gondolnám, ha nem tudnám, hogy a külföldi film, amely a német központi fő csatornára utat talál, kivétel nélkül kivételes.
James Cromwell és Genevieve Bujold játsszák a nyolcvanan túli idős kanadai házaspárt, amelyben a feleséget altzheimer pusztítja. Nem így kettejük kapcsolatát. A férfi talán tudatosan, talán ösztönösen fogja föl feleségét szellemi esésében, amely egyre szörnyűbb megjelenési formákat produkál. Főzés közben megfeledkezik a munkafolyamatról, a kellős közepén hagy abba mindent. Beszélgetéseik közben váratlanul megáll, megakad, elrévedezik. Egyszer pedig minden előzetes bejelentés nélkül úgy eltűnik, hogy több órás szisztematikus keresésbe kerül, míg a tengerparton végre rátalál. Annak a helynek a környékén talán, ahol a felesége még élni szeretne.
Az altzheimer - külsődlegesen nem égető -, ám annál makacsabb, mostohább, kilátástalanabb betegséggel küzdő, hatvanegyéves házasságuk alatt szüntelenül szeretett feleségének kezd házat építeni a férj. Építési engedélyhez nem folyamodik, hivatalos építkezési tervet sem szerez be, külső segítséget sem vesz igénybe. Szembe megy minden előírással, törvénnyel, ésszerűséggel. Egyedül önmagával van összhangban, makacsságával, eltökéltségével, megátalkodott hitévél, hogy ő akkor is végig viszi, mit elgondolt, ha ezért beledöglik, vagy börtönbe kell vonulnia.
A Hivatal pedig teszi a dolgát. Számonkéri a kötelezőket, átmenetileg és látszólag hagyja csupán magát meggyőzni, miszerint hajóács apja hajóépítési tudományára, tanítására hagyatkozva választotta ki a helyszínt, a faalapanyagokat, állította fel saját kezűleg a házat lépésre lépésre. Tárgyalásokra citálják, ahol eleve vesztes helyzetben szűkszavúan, ám olyan kibillenthetetlen meggyőződéssel nem is védi, hanem vállalja igazát, hogy az aztán az időközben széles publicitásra való tekintettel meghallgatásra talált.
Mert mi maradt. Az a pár év együtt. A feleség agyának totális elsötedése közepette, amelybe a váratlanul előbukkanó emlékek vakuként világítják be elméjét, hogy azután ismét a koromsötét napjai jöjjenek. Szeretetben, ahogy eddig is hosszú életük során. Egymást támogatva, egymásra számítva, tekintet nélkül arra, hogy kinek van a bajban nagyobb szüksége a másikra.
Tüneményes egy film a messzi északról, a két főszereplő briliáns játékával. Mindenkinek a legmelegebben ajánlom.
Német cím: Für immer dein, kanadai film, 2012, Das Erste (ARD), sugárzás: 2015.07.20. hétfő 20h15.
Eredeti cím: Still mine, 2012,
Kanada, Michael McGowan, rendező
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése