Anyámék házassági évfordulóján, mely a nyár talán legközepe a maga július tizennegyedikei és gatyarohasztó hőségével, jöhet egy kis hideg. Fokokban, zuhanyban, levesben egyaránt. Anikó okosan szerepelteti az évszakhoz, a forró nyárhoz illő ételeket. Így lesz a meleg, betűtésztás paradicsomleveséből - egyébként abszolút nagy kedvencem - hideg és bazsalikomos paradicsomlevese. Mivel hideg és édeskés, második fogás, egyben desszert lett nálam belőle.
A bazsalikom valahol a leves mélységeiben fejthette ki áldásos hatását, ízéhez adhatta oda magát teljes mellszélességgel, és névadóként funkcionált, hiszen a zöldes zöldségfoszlányok a paradicsomlevesből kihagyhatatlan zellertől származtak.
Ha valamelyik étel kitűnik ízeiben, finomságában, elkapja ízlelő bimbóimat nem is egy táncra, akkor képes vagyok belefeledkezni a tányéromba kortyról kortyra, kanálról kanálra. Az idő kizökkenni látszik a helyéből, a távlatok távolodnak, a közelség közelít, szemem sarkából látom, hogy Klári hasonlóképp küzd érzéseivel, elmosolyodom hozzá, számban Anikó hideg bazsalikomos paradicsomlevesével.
Egyáltalán nem túlzok, amikor azt mondom, hogy efféle csöppnyi csodákban lehet része az embernek egy kis kőbányai cég éttermének teraszán, amikor Anikó hideg bazsalikomos paradicsomlevesét kanalazza az amúgy harminchét fokban, mind a harminchét fok szeme láttára. Szenzációs!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése