2013. augusztus 1., csütörtök

Rózsi Évája - szerintem

Előre bocsátom, hogy az alábbi írás két hónapja készül. Talán meg is látszik rajta, hiszen bele-belekaptam, kiegészítettem, folytattam, leporoltam, újra írtam. Így lehetett ilyenné, amolyan összevisszára sikerültté, láthatóan, érzékelhetően befejezetlenné. A szándékot értékelni lehet talán, a kivitelezésen pedig nem kell sajnálkozni, az idővel még javulhat, tovább érhet, változhat, akár a jó bor hosszú évek állása után. Elnézést kérek Éva Rózsijától és Rózsi Évájától egyaránt.

Fényképei borítják egy szekrény ajtaját. Nem mondom, hogy egészen, hiszen maga mellett mosolyogva ad helyet Rózsi unokáinak -, ahogyan ő nevezi öket -, Rebusnak és Milcsinek. Pár képen ők is láthatóak. Össze is adhatnánk: a családjának néhány tagja, az itt már felsorolt apróságok és persze nem utolsó sorban, sőt mindenek előtt Éva népesítik be Rózsi világát.

Talán sosem tűnt le a színről: a mostani Éva, mégpedig a Rózsi Évája az akkorinak, a valamikorinak érett társa, folytatása, viharos, eseménydús időket átélt, Rózsi számtalan fényképének általában mindenkire mosolygós szereplője. Az a ritka valaki, aki annak idején a Neotonnal volt sztár, most meg vele vagy leginkább nélküle. Éva elvisz a "hátán" egy műsort, egy koncertet, láthatólag meg sem kottyan neki. Csak kevesen tudhatják, milyen és mennyi kemény edzés, álhatatos, a részletekbe hatoló felkészülés áll egy-egy színpadi megjelenése mögött. Nem bíz semmit senkire, legkvésbé a véletlenre.

Nekem Rózsi Évája akkor került figyelmem fókuszába, amikor nem sok időt pazarolva a megtudtam, hogy a Rózsi kedvence. Ő nem az az elvakult rajongó, aki bálványozottjával együtt fekszik és kel, de igyekszik ott lenni a koncertjein. Nem mindegyiken és nem minden áron, csupán nagyrészt tesz eleget aCsepi látogatási kötelezettségeinek.
Mikor a gyárba beléptem feltűnhetett, hogy a Csepi valakinek a kedvence, egy tolóajtós szekrény ajtajai voltak ui. tele rakva Csepi premier plános fényképeivel. A fényképek idővel színüket vesztik, fakulnak, de hosszú évek múltán is ugyanaz a hervadhatatlanul mosolygós Csepi néz vissza az emberre.

A Rózsi engem még arra is rábírt venni, hogy elmenjek egy Csepi fellépésre egy iskolában tartott év végi záró buli kapcsán. Volt ott rengeteg ember egy munkahelyről vagy iskolából - nem is tudom -, hosszú asztalok, svéd asztalok ételekkel, italos pult ital kiméréshez. Itt volt Rózsi Évája a sztárvendèg. Úgy is lett felkonferálva, Éva úgy is vonult be, ment fel a színpadra és tartotta meg ötven perces műsorát. Szünet nélkül régi Neotonos slágereket énekelt, közben önmagát konferálta, még a közönség biztatására is volt szeme, ideje. Nem feledkezett meg új műsorának, a Neoton swingnek a népszerűsítéséről sem. Mintegy kézen fogva vezette az embert Éváról Évára.

Az időn, az érdeklődésen, az akaraton kívül nem árt, ha az ember bírja pénztárcával. Nem mondom, hogy egetrengetőek volnának az árai, de ingyen csak a helyek töredékére engednek be. Így juthattam volna el a Leányfalui utcabálra, ahol Rózsi Évája volt a fő attrakció . De éppen akkor külföldön voltam, így a ritkaság számba menő lehetőség elszállt.
Ehhez hasonlóan nem voltam ott Éva Neoton swinges koncertjén a sétahajón, pedig itt sem voltak olyan rosszak az árak és az élő lemezbemutatóra is kiváncsi lettem volna. A leges legutolsó utáni percig kívártam, amíg Alföldi és a Nemzeti búcsúja követelte ki és jutott hozzá figyelmemhez.

Majdnem kitöröltem egy részt, nehezen készül el, mint a swinges Párizsi lány, aztán úgy, hogy nem ismersz rá. Mutatja is, a swing nem mindegyikhez való, de amihez viszont igen, ahhoz baromira.

Nemrég készítette el Éva a Neoton Swing c. CD-ét. Ezen tizenkét nagy sikert énekelt fel új, swinges, jazz-es köntösben. Hogy nagyon jól sikerülhetett ez a gyökeres stílus váltàs, köszönhette a Neoton-daloknak, amelyek a letűnt évtizedek alatt bizonyították, hogy mennyire örökzöldek, már-már klasszikusak. Ami megmérettetett egy fajta stílusban és kiemelkedően értékesnek találtatott, mert fenn maradt, mert rendszeresen játsszák a rádióadók, mert korongokon hallhatóak, mert koncerteken adják elő, adja elő maga Rózsi Évája is, akkor vélhetően egy olyan változatos, izgalmas, váratlan megoldásokat felmutató stílusban, mint a Swing meg a jazz, az akkori rockos dalok ebben az új köntösben az eredeti sikert csak még jobban aláhúzzák, felerősítik, a folytonos dèja vu, dèja lu, a mintha valamikor, valahol láttam, hallottam volna érzetét táplálnák.

Már több mint két hete nálam van Éva Rózsijának Éva által saját kezűleg Rózsinak dedikált könyve, a Napraforgó. Amilyen sokáig csak köröztem körülötte, annál könnyebben álltam rá agyilag az olvasására. A gyerekkorán, ifjúságának éven pár oldalon átvisz, hogy eljusson számára a lényegig, az énekléshez.

Emlékeim szerint bírtam a Neoton-számokat. Nem tartottam őket jobbnak az Illésnél, Omegánál, de elismertem, hogy jó, mindenek előtt bulizós zenéket játszottak, s mint ilyen, bőven megvolt rájuk a kereslet. Ezért lehet Rózsi Évája mindmáig szinte töretlenül népszerű. Mmegszakítás nélkül koncertezik a legkülönfélébb felállásban, hívják fellépésekre falu napokra, utcabálokra, évfolyamos, osztálytalálkozókra, minden elképzelhető helyre. És Rózsi Évája megy egyedül, másod- vagy éppenséggel többed magával, megy ide, megy oda, megy amoda, tudja jól, hogy a népszerűség talmi dolog, hamar elkopik, elmúlik, tenni kell érte, hogy tartósan és fényesen ragyogjon, állandóan ott kell lenni a köztudatban és szem előtt.

Éva gyakori szereplője a médiáknak. Rózsi tetemes, kiterjedt, szándékai, eltökéltsége szerint teljes gyűjteménnyel rendelkezik Rózsi Évájával készített interjúkkal színes magazinokból. Màra Kincset érnek. Óvatosan kell forgatni őket, szét ne menjenek, hiszen pótolhatatlanok. Egy idő után és ilyen gondosan, átfogóan összegyűjtve - felbecsülhetetlen az értéke egy ilyen gyűjteménynek gondos kezekben, érző szívvel kísérve, mint amilyen az Éva Rózsijáé.

Emlékszem, hogy a legelején, a Neoton előtti időben a három Éva volt: a Csepregi, a Fábián, a Pál. Kócbabák volt talán a nevük. A Fábiánnak volt a legjobb hangja, a Pál mozgott a legjobban, a Csepregi lett a Neotonnak az énekese, mindmáig az, s emellett jelentős szóló karriert is befutott. Az 's' betűje kicsit pöszésre hajlik, amikor énekel és mégis. Az nem érdekel, meg nem is tudom, hogy volt-e köze magasra ívelt pályafutásához Erdős Péterrel folytatott kapcsolata, Bob Heatley-hez fűződő viszonya. Jó időben lehetett megfelelő emberekkel és jó helyen. Létezni, élni és megélni is tudni kell.
Gyöngyi Tibrom unokatestvére és 16 évvel fiatalabban úgy emlékszik vissza, hogy a három lányból a Csepregi hangja hallatszott ki egyedül, merthogy neki volt. A többiek is csináltak ott valamit, de ő csak az Éváéra emlékszik. Nagyon jó hangja volt, ma is van, persze már nem ugyanaz és a rádióból sem ők folynak. Neki a Class FM van, s ott egyáltalán nincsenek.

Énekhangját töretlenül művelte. Eljutott odáig, hogy egyedül visz el hangjával koncerteket, esteket, bulikat, fémjelez lemezeket. Elmondhatom, mert kaptam ajándékba az Éva Rózsijától gyűjteményes Best of válogatást Rózsi Évájának dalaiból, hogy mennyire meglepődtem. Egy kiművelt, ápolt, karbantartott gyönyörű hanggal találkoztam, mert az szólt és sütött minden számból. A tények itt is makacs dolgok. Önkéntelenül a bőröm alá bekúszva Rózsi Évájának a hangja megfogott és úgy nem engedett el.

1 megjegyzés:

  1. Drága Pannim!!

    Örömmel olvastam írásodat Csepregi Éváról. Elolvasván úgy gondolom minden amit leírtál szóról szóra igaz.Semmi fals értesülés és semmi túlzás nincs benne. Ezek a tiszta tények.Köszönöm,hogy időt szenteltél ennek az írásnak.

    Puszi

    VálaszTörlés