Neoton Swing

Ki gondolta volna, hogy vén fejemre jobban fülelek a rádióra, amikor a Neoton szól. És ha a helyzet engedi, még táncra is perdülök, dizsizem egyet, vagy ahogy a táncra csak udvariasságból emlékeztető és a zene ütemére előadott rángatózásaimat, csápolásaimat hívni szoktam. Bevallom, Éva Rózsija csöndes hatásának tudható be ez a furcsa változás. Már önkéntelenül is észreveszem, ill. felismerem, ha a rádióban az újkeletű barátnőmnek a kedvence, Csepregi Éva (Csepi), a Neoton hangja szól. Az a hír sem kerülhetett el, hiszen Éva Rózsija csöndesen és kedvesen hívta rá fel figyelmemet, hogy a Rózsi Évája új lemezt adott ki Neoton Swing címen, és ha van időm, hallgassam meg az interneten elérhető demókat. Azon már nem is csodálkoztam, hogy március egyik hideg, télies estéjén a Neoton Swing számainak mintáit nem csak kóstolgattam, hanem róluk véleményemet fogalmaztam és küldtem el Éva Rózsijának:
"Tök jók a swinges demók. A részletekből is kiderül, hogy egészen más stílusban, de átjönnek az eredeti dalok. El is hiszem az Évának, hogy élvezte ezt a munkát, hiszen mi sem bizonyítja dalaik örökzöld voltát, mint hogy élnek, élnek és mellesleg újraélednek egy új köntösben. A swingben van valami kis közös a jazz-zel, bár a swing azért jóval dallamosabb, de az instrumentális részeknél tud kicsit jazz-es is lenni. Ha nem olyan egetverőek az árak, én elmennék a koncertre, de mint mondtam, nem leszek itthon. De ha máshol is lesz máskor, és meg tudnám fizetni, akkor.... még nyitva hagyom a kérdést, de eléggé pozitív a hozzáállásom. Jót tesz a számoknak a swing. Magam is meglepődtem rajta, hogy mennyire jók. Nálam a demó-sorrend: Ha szombat este táncol, Holnap hajnalig, DonQuijote. Gratulálok az Évának a swinges dalokhoz és hogy képes megújulni."
Tudhattak, mind a mai napig tudnak valamit ezek a valamikori Neoton-slágerek, ha olyan megpróbáltatásokat, kalandokat is túlélnek, hogy kiválogatják, egy csokorba szedik őket, hozzájuk illesztenek egy gyökeresen más, új hangzást, a soft jazz-ét meg a swingét, új köntösbe öltöztetik, újra hangszerelik, majd útjukra bocsátják őket, hadd szóljanak vagy durranjanak.
A lemezre került tizenkét szám némelyike eredeti hangzásában, a maga természetességében olvad, símul bele a lassúbb swingbe, soft jazzbe (Régi zongorám, Dal a repülésről, A dizőz búcsúja, Emlékül). Másrészt a diszkósabb számokat (Kétszázhúsz felett, Nyár van, Holnap hajnalig, Ha szombat este táncol) kicsit megállásra késztette, hangulatilag is megpuhította a jazz meg a swing, ugyanakkor az összhangzásnak valamiféle újdonságot kölcsönzött. A vitathatatlan Neoton-kedvencem, a Párizsi lány újjá született swinges lányságában szinte a felismerhetetlenségig megváltozott, alig akartam fülemnek hinni. Ennek volt köszönhető, hogy az első-második nekifutásra is alig találtam meg a lemezen. Azóta napjában többször meghallgatom, próbára téve türelmemet, nem sajnálva időmet, hogy esélyt adjak az új, szokatlan köntösbe öltözött különösen kedvelt számomnak véleményem megváltoztatására, eleddig - bevallom - elenyésző sikerrel. Annál nagyobb örömet okoz és rendre mosolyra fakaszt a Don Quijote swinges, mulatságos, bohókás megoldása.
Összességében bátor, újszerű, nagyjában-egészében sikeres próbálkozás a népszerű, dallamos, igényes, az évtizedek alatt klasszikussá nemesedett Neoton dalokkal kísérletezni, amelyeknek swinges, jazzes változatainak előadása külön kihívást, megmérettetést, egy új út megtalálását jelenthetette Rózsi Évájának. A göröngyös, nehézségekkel teli út csak most kezdődött, feltehetőleg messzire visz és sokáig tart majd rajta végig menni. Ehhez kívánok Rózsi Évájának minden szükségeset, mindenek felett erőt, akaratot, türelmet.