Kívülről nézve – másodszor

A világ legszebb fővárosában lakunk, az élettel teli, lüktető, eszméletlenül fejlődő Budapesten, ahol rengeteg helyen folyik építkezés, sok az új busz, metrószerelvény, szép park, új játszótér, a virág, mondja Zsuzsa barátnőm, akinek akkor is ez a kedvenc városa, amikor megszámlálhatatlanul sok helyen fordult meg itthon meg a nagyvilágban, és idestova húsz éve a messzi Amerikában él.
Egy évvel ezelőtti látogatásához képest talán kevesebb kutyagumit lát az utcákon, jegyzi meg, a rengeteg koldus és hajléktalan viszont rontja a városképet, akik most már olyan helyeken is tanyát vertek, ahol még eddig nem voltak, ilyen pl. a Pozsonyi út vagy a Szent István park.
Zsuzsa szerint itthon Amerikához közel hasonlóan minden kapható és minden eladó. Az árak az amerikai árakhoz közelítenek, miközben az átlagkeresetek még mindig a béka feneke alatt vannak. Minden elérhető tehát, a kérdés csak az, hogy kinek...
Eszméletlenül sok a kulturális program, de vajon ki tud ezekre elmenni, amikor egy felnőtt jegy 1.200-3.600 forint is lehet (ez utóbbi egy magán múzeum belépője). Ha a legolcsóbb színházjegy 3-4.000 forint körül van, akkor egy ötfős család 15-20.000 forintért már el is mehet havonta megnézni egy darabot. Presszó/vendéglő egymás hegyén-hátán, szinte minden utcasarkon, azonban egy beülés a legvacakabb helyen is könnyen kerülhet 4000 forintba, tehát ismételten: kinek és miből?...
Az emberek alig mosolyognak. Sokkal kulturáltabban viselkednek, mint mondjuk tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Rendkívül segítőkész és udvarias volt mindenki, amikor Zsuzsának például a tájékozódásban segítségre volt szüksége.
A fiatalok ugyanúgy öltöznek és ugyanannyira a technika rabjai, mint nyugaton élő kortársaik, állítja. Drótok hálójában élnek. Próbálnak külföldre menni, hogy boldoguljanak, ám vajon végleg visszatérnek-e valaha? Miért nem akarnak egy ilyen csodálatos városban élni? Rengeteg az ingyenes uniós ösztöndíj, amelyek segítségével sok fiatal hol ide, hol oda mehet tanulni, egy-egy újabb fokozatot szerezni. Egyenesen húzzák az időt, hogy ne kelljen még felnőni, az önálló életet elkezdeni. Amúgy ez világjelenség.

Készületben utolsó rész: Kívülről nézve – harmadszor

Zsuzsa nevében, engedélyével megosztotta: Szegő Panni