Egy sűrű hétvégét tudok magam mögött, bevallom, nagyon fáradtan és most a fáradságtól vegyes élményekkel, emlékekkel. Lehet, hogy az érzést így hagyom magára, de az is lehet, hogy egyszer megírom. Meg is írtam utána rögtön azt a pillanatnyi érzést, amely éppen akkor vett rajtam erőt. Álljon itt kendőzetlenül, melynek alcíme:
Kérdések önmagamhoz
Valójában nem tudom, mi a bajom. Megvolt a nagy ebéd. Lakat segített a lebbencslevesnél, Tibor a tűzrakásnál, őrzésnél. Lebbencslevest slambucnak is hívják. A sült csirkecomb rizzsel, salátával ráadás, volt, aki nem is bírta a tartalmas leves után megenni. Vasárnap ötkor mentek el Somi Lakattal meg Byronnal és Mackó Kálmánnal meg Lillával.
Én találtam ki ezt az egész konstrukciót és most én nyavalygok, hogy mennyire fáradt vagyok.
Elmentek, lezöttyentem a terasz egyik foteljébe és hallani nem akarok a mosogatóban az áztató vízben álló szennyes edényről, most úgy gondolom, hogy hamarabb leszek a Sába királynője, minthogy elmosogatnék még eggyel több tányért annál, mint amennyit péntek este óta elmosogattam, az ujjaim között már hártya nőtt.
Zsibbad a nyakam és zúg a fejem. Nem hiszem, hogy egyhamar ekkora zsongásra vágynék. Én találtam ki az egészet és én nyavalygok. De hát az vesse rám az első követ, aki egy ilyen maratoni vendéglátás után top fittnek érzi magát és nem egy lelakott százévesnek, akin út hengerek hada ment át.
Itt ülök a teraszon és zsibbadok és fogalmam sincs, mihez volna kedvem. Aludni még korán volna. Olvasni most nem lenne türelmem. Mosogatást a hátam közepére sem kívánom, pedig amúgy imádom. Más téma amúgy igen, de most a saját öreganyám öreganyjánál is idősebbnek érzem magam, bár a jelenlegi külsőm ennek masszívan ellentmond.
A sok fáradság, úthengerérzés, zsibbadás, őskövületérzet mellett persze valamicske kellemesség is pislákol, miszerint talán jól sikerülhetett, ha a tegnapi csapat sokáig volt, a mai maradék társaság is jól elvolt, csak jól érezhették magukat. De ebben, mint mindig, sohasem lehetek biztos, a vendégeknél meg nem látom az elemi örömet, amellyel egy jól sikerült hétvègét kellene nyugtázni.
Elmentek és itt maradtam a fáradságommal és kiürülve. Törvényszerűen ismétlődik ez az érzés és koreográfia. Olyan még nem volt, hogy egy ilyen tömény együttlét után én még szárnyalni tudtam volna. Inkább nyalogattam képzeletbeli sebeimet, punnyadtam végtelen fáradságomban. De hát mindig is ilyen érzések kerengenek bennem.
A beszélt témákból alig emlékszem valamire, ami így persze nem igaz, de nem tudnám szó szerint felsorolni, miről folyt az elmúlt bő két napban a beszélgetés.
Folytatom, ha még volna mit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése