Rájöttem - öregségemre- , hogy annak ünneplem meg a születésnapját, akinél nem bírom ki, hogy úgy múljék el a nap, hogy nem szóltam, nem írtam, nem jelentkeztem, nem adtam valamit, nem hívtam fel, nem gondoltam rá a szokásosnál is erősebben.
Februárban a Ljudával gyűlt meg egy csöppet a bajom. Az email-je nem működik, most már tudom, csak hosszú időn után jöttem rá. A mobilja hol kicsöng, hol nem. Az otthoni telefonját nem is próbáltam, különben is Ukrajna horror áron érhető el, ha egyáltalán. A facebook-on szokott oroszul ezt-azt megosztani velem, ott láttam az utóbbi időben aktívnak, gondoltam, akkor majd azon a terepen megtalálható.
Elküldtem oda az idei születésnapi gratulációt, se kép, se hang. Írtam üzenetet külön. Kommentáltam egy megosztását. Csatoltam egy jó kis zenét ajándékba. És persze egész nap többször próbálkoztam a mobiljával. Este hét felé vette végre fel. Sikerült egy barátnői találkozójába belecsörögnöm: egy kávézóban ünnepeltek együtt, múlatták az időt. Ismerem, hogy ez milyen, valamikor a régmúltban én is voltam hasonló helyen Harkovban Ljudát ünnepelni, amikor nála vendégeskedtem és éppen február közepén.
Végre helyre állt a rend, lenyugodhattam. Azért azt nem gondoltam volna, hogy ennyire munkás felköszönteni Ljuda barátnőmet a születésnapján itt a szomszédban, Harkovban. Azt hiszem, jövő ilyenkor újra kezdem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése