Archie után Sarah

Meglátom a Vikit, rákérdezek, de rég nem láttalak, sétálok az új kiskutyával, nem lehet elengedni, még nincs három hónapos, miért mi van Archie-val, értetlenkedem, Archie múlt év májusában meghalt, mondja, a kora szerint halt meg, érdeklődöm, dehogyis, elütötte egy busz, a Józsi lement kocsmázni, vitte magával Archie-t, az meg fogta magát és elészaladt egy busznak, a száztizennyolcasnak, kérdezem, amikor meghallottam, sokkot kaptam, nem is érdekelt, hogy melyik busz volt, de hát Archie nem is az a fajta, aki csak úgy kirohangál az útra, mondom, én sem tudom, hogy mi lelte, mi zavarhatta meg, sokat szenvedett, kérdem bátortalanul, nem, azon nyomban meghalt, a szemem előtt megjelenik Archie (A Maszk kutyája) csupa fehér, pöttöm alakja, egy merő izom, állandó adrenalin, csöppnyi, fürge lábakkal, nála aligha láttam többet futó, nyargaló kutyát, az egyik szeménél fekete folttal, imádnivaló pofikájával, és tessék Archiet, hivatalosan Archibaldot elütötte egy busz, Viki meg itt sétál, minden idegszálával Sarah-ra (ejtsd Zárá) koncentrálva, és ő hogy kerül a képbe, direkt akartál egy kislányt, ő csak úgy lett és teljesen váratlanul, olyan mint Archie fajtában, mondom, színeiben más, Sarah olyan két színű, inkább három, fedezem föl a barnát a lábainál, igen, nagyon aranyos és szép, de olyan hebrencs, teszi hozzá, csak megy a maga feje után, győzök rászólni, utána szaladni, de most mennem kell, ne haragudj, eltűnik mindjárt nekem. Élem itt gyanútlanul az életemet múlt év májusa óta, és azt sem tudom, hogy Archie meghalt, pedig ez az igazán fontos, s csak most találkoztam először Sarah-val.