Ma még egyszer kimosom a bögrédet. Megfőzöm a teádat. Tudom, ne az otthoniból, hanem az itteniből és abból a fekete dobozból vegyem a filtert, amiből mutattad. Mondtad, ne legyen forró, de hideg sem, ezt eltalálnom valahogy sohasem sikerül.
Ma még egyszer megnézem, üres-e a vizes flaskád, lemegyek, megtöltöm vízzel, tudom, a bubisat szereted.
Ma még egyszer hallom, hogy "Áldassék az Úr neve", fölnézek, te vagy az, egy nagy mackó mondod ezt, amikor reggelente bejössz. Kockás ingben, mely középtájt kicsit szétnyílik, jelezve, hogy benne valaki nagyon szeret jól lakni. Szereti saját házának főztjét, de leginkább a másét. Az étel úgy finom, szerinted, ha egy kanállal innen, egy csipettel onnan, s főleg akkor, ha valaki neked adja egész szendvicsét, ebédjét.
Ma még egyszer mondhatom, hogy Feri, gyere légyszi ide, mert a gépben ez nem működik vagy amaz. S utánad mindig történik valami - általában helyre rázódik a rend.
Ma még egyszer hallhatom, amint ujjaid sebesen suhannak a klaviatúrán, gyorsaságuk Svjatoslav Richterével vetekszik. Te meg - jellemileg - Tatjanaval, és otthon valakid - Anyeginnel.
Ma még bemehetne veled valaki a belső szobába, és ott úgy megmacáznád itt, ott, meg amott, s történne bent ez meg az, jajjjj, vagy de jó.
Ma hallgathatom még történeteidet, vicceidet, útszéli káromkodásaidat, melyeket mindenki szeret. Azt is, amellyel a hátam mögül költőien megszólaló: Te, mocskos ge.i-jére válaszolsz a nem kevésbé költői: Kussolj, te, ribanc-cal.
De megélhetem még ma azt is, hogy rám nézel, oda hajolsz, mi bajod van, kérdezed. Semmi, mondom. Persze, látom, így te, gyere, beszéljük meg.
Ma még hallgathatom, ahogy flottul ügyintézel, önzetlenül segítesz.
Néha fölharsan a hangod, bevallom váratlanul, amikor operaslágert, vagy valami egyebet, a rádióból vagy a netről az előadóval együtt énekelsz? Igen, énekelsz, kiabálsz, harsogsz, valamiféle hangokat varázsolsz elő, melyekre össznépi hahota a válasz. És talán azt is hallani fogom még egyszer utoljára, amint az Illetékes elvtársat vagy Anti bácsit a Besenyő családból, a humor egyéb nagyjait utánozva beszélsz, mesélsz, infókat adsz át, vagy egyszerűen csak hülyülsz.
Még szerencse, hogy van ez a még egyszer, ez a zaj, ez a mozgolódás, van ez a nyüzsgő valaki a jobb első padban, aki ritkán van csöndben, szinte megállás nélkül beszél, kommentál, csinál valamit, javít, szerel, beszélget valakivel, kiabál, énekel, nevettet, megnevettet, csökkenti a feszültséget, a stresszt, mit ebben a szobában vágni, harapni lehet, egyszóval van itt egy nagyon Valaki, akit észre nem venni, megkerülni, egyszersmind elfelejteni nem lehet.
Ma még egyszer...
Aztán hogy még mikor?...
De most menj.
Elmééész te a pi..ba, próbálom föl meg levitt hangsúllyal énekelve ezt úgy mondani, ahogy csak te tudod.
Szeretettel:
Szegő Panni
Elhangzott Feri búcsúztatóján a Galambdúcban
2016. április 28-án, csütörtökön
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése