Minden nap változik valami. Ami ma itt volt, most ott van. Ami ezidáig így volt, innentől kezdve másképp van. Aki még tegnap bent volt, ma már nincs. Akit tegnap még bent láttam, ma már kintről hallok. Új arcok, nevek, közegek, folyamatok.
Mi, galambok, a kötöttségben is szabadok. Hiszen kiröpülhetünk, ha csak percekre is, de megtornáztathatjuk szárnyainkat, kiereszthetjük hangunkat, szélnek feszülhetünk a magasban, ahonnan nézve életünk eltörpül, gondjaink megszünnek, úgy érezhetjük, hogy minden lehetséges és annak ellenkezője is. Tudjuk, képzelgésünk talmi, percekig tart csupán, aztán irány vissza a galambdúcba, beszűkült életünk színterébe.
Azért az érzés jó, hogy megvan. Fölnézel, ott van. Fölszállsz a lépcsőkön és fölérsz. Nem révbe, csak föl. Bent a sok galambtárs. Egyre többen. Új galambarcok fénylenek föl a régiek között. Néha meg-megrebben szívem a galambburkában, erőteljesebben, riadtabban kalapálja: nem-bamm-tudom-bamm, hogy-bamm-mi-bamm-lesz. Most mi lesz. És holnap? Másnap mi lesz? És tegnap?
A levegőben való egyre rövidülő szabad kőrözés után, a dúcban de jó volna megpihenni. Tudni, hogy ennyien vagyunk és ennyien is maradunk. Vagy tudni, hogy egy megy, egy meg jön. Vagy tudni, hogy ez volt ez meg lesz. Veled. Nélküled. A galambok már csak ilyenek. Szabadok. Jönnek-mennek, semmiképp sem jöttmentek. Sok az új galamb. Új seprű. Jól seper.
Egy galambot fájlalok de nagyon. Szívemnek egyik kegkedvesebbje döntött úgy, hogy átröpül egy másik osztályra. Szabadnak született ő is, tudjuk, s mára érett galambfejjel döntött, mást akar csinálni, hiszen amit csinált eddig csinálta már eleget. És a galambstressz már neki is sok. Meg a viszonyok. A galamb duruzsolás. A galamb helyezkedés. A ki kinek a galambja. Melyik galambabb felé kell jobban helyezkedni, hogy a galambegyénnek legyen a jó. Melyik galamb van velem és ki van ellenem.
Sok a tenni-, javítanivaló is. Galambésszel föl sem lehet mind fogni. Akkor igazán nem, ha a galambok nem is tudnak róla. Igaz, van, létezhet tudás, mely az éteren keresztül terjedhetne. Vagy nem. Terjedhetne elejtve. Elfeledve. Alig kiemelve. Egyre nyomatékosabban.
Mostanság az új és a galambabb galamb a kelendő, jobban mondva kívánatos galamb a dúcban és környékén. És a friss, fiatal, ropogós galambfik, galamblánykák, kik változásra, változtatásra képesek. Kiknek mondanak valamit "kínaiul" és ők kínaiul folytatják tovább, és gyorsan, azonnal, hiszen már tegnap is minden késő volt.
A galamb-matuzsálemek lomhábbak, talán nehezebben kezelhetőek, de még tudják a bölcsességet, hogy élni és élni hagyni. Élni tudással, információval, tapasztalattal és nem visszaélni. Bevonni és együttműködni. Az összefüggéseket megérteni. A mát a tegnapon megélni. Lojálisnak, őszintének, lelkiismeretesnek lenni. A hibákat bevallani, a teljesítményeket elismerni. De hova tűntek ezek az értékek? A vulkanikus erők sodorták volna el? Vagy a változások vihara (galambdúcból galambszél fúj)? Vagy a seprűipar? Vagy valami más? Mindegy is. A fő, hogy galamb-szüleik, galamb-nagyszüleik óta őrződik bennük és adódik tovább emlékük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése