Levegőt!

Ezen a héten halt meg Göncz Árpád. Rengeteg emlékezést, elemzést, életútjának leírását, egyáltalán írást látok, olvasok róla. Nem találkoztam, nem beszéltem vele, levelet sem váltottunk, nincsen semmiféle személyes élményem, emlékem róla. Mindennek hiányában ezzel együtt úgy érzem, hogy egy olyan ember ment most el, akit lehetetlenség pótolni ebben az országban, amelyben élek, pedig pótolni olyannyira kellene, mint ahogyan a levegőre van szükségünk, hogy éljünk. Az összes többi betű, beszéd most és itt fölösleges.