Múlt hét péntekéig még csak nem is hallottam a kockapálinkáról, pedig ittam vagy kóstoltam életemben elég páleszt. Vagy azért mert kellett az étkezés előtt, vagy mert éppen hozta valamelyik vendég és feltétlenül meg kellett bontani a viszontlátás tiszteletére.
A kockapálinka sem tudta addig, hogy pont ő a kockapálinka. Beáék hozták egy házilagosan üvegfestékkel kipingált félliteres üvegben. Gondoltam, csak jó lehet. Beáék pálinkái mindig különlegesek, egyedi ízűek, számomra ritka élményűek. Az üvegfestékkel megfestett üvegből frissen bugyborékolt elő az átlátszó pálinka, melyen külsőleg semmi feltűnő nem látszott. Víz, gondoltam, olyan mint a víz, csak ebből életveszély annyit, mint a vízből meginni, de már az illata is megállít egy szóra, kettőre. Nekem szinte mindegy, hogy mit szagolok, a pálinkának csupán az erősségét érzem az illatán, már az is apró siker, ha esetleg képes vagyok belőle felismerni némely jellegzetes illatpamacsot. Talán a szegfűszeg csapta meg az orromat, mely jellegzetesen türemkedett át a többin. Amikor az első nyeletnyi leszánkázott a torkomon fogtam fel, hogy az első vetületben tényleg szegfűszeges, ugyanannak a kortynak a másik oldalában, amikor a pálinkakorty bukfencet vetett a torkomban, a nyelőcsövemben már ánizsosnak éreztem, a bukfenc során újabb ízeket találtam, a Karácsonyét, beleálmodva, ebben a pálinkában az asztalon megvalósulva.
Ekkor kapta a kockapálinka nevet, amely a guruló kocka egyes lapjaihoz hasonlatosan változtatja az ízét. Amikor éppen elcsípnéd az egyik ízt, fordul a kocka oldala, a korty nyelete, újabb ízt eredményezve. Valóban kocka, szögletes, hatoldalú, Rubik.
Bea és Lali, a pálinka megálmodói szerint a Kockapálinka becsületes és egyszerű neve: birsalmaágyon érlelt törköly pálinka szegfűszeggel, vaníliával, zöld kardamommal, fahéjjal….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése