A Bajor nem hír

Ülök a tévé előtt nyitott szívvel, lélekkel, főleg azzal a szomorú tudattal, hogy Bajor Imre aznap reggel halt meg, meg persze nyitott szemekkel a Királyi csatornát nézve, megemlékeznek-e az esti fő-fő híradóban a színész haláláról. Az országos zuhé, meg hogy jobban teljesítünk az összeszerelő ágazatban, meg az autógyártásban, a rendőröket verő svéd és a dán beszeszelt turisták ügye, a baloldali öszefogás fikázása a közös főpolgármesterjelölés kapcsán, valamint egyéb bűncselekmények töltötték be a képernyőt. Hiába vártam, hogy akár csak egyetlen szó is essék az országosan ismert, népszerű komikusról, szóba sem került. Bajor Imre halála nem volt hír a Királyi tévében. Amikor a fennálló rendszert, kormányt kritizáló színész távozik végleg, az olyan, mintha nem is létezett volna, agyon hallgatják az eseményt. Ha kicsit tovább gondolom, akkor az országnak az a része, amely a Királyin kívül semmi egyebet nem tud fogni, internete nincs, szóbeszéd körülötte nem járja, akkor most azt hiszi, hogy kedvenc pasija a Pasikból, a Heti hetes egyik megmondója, kulcsfigurája még él és javában a felépüléséért küzd.
Gyanítható, hogy a Bajor Imréről szóló megemlékezés nem véletlenül maradt el a Királyin. És ha a kézzel fogható, hiteles tényközlés, egy olyan horderejű hír esetében, miszerint az ország egyik legnépszerűbb és szeretett színésze, Bajor Imre nincs többé, sántít, kívánni valót hagy maga után, akkor mit mondjunk a többi nem tudni miért, valamiért kifelejtett hírről, akkor egyáltalán miképp tudjunk hinni mindazon híreknek, amelyek a Királyi tévébe kerülnek.
Ebben az illuzórikus, ködös, elferdített tényekkel kibélelt hamis világban tartódik - gyanítom -, az ország nem elhanyagolható része, mindazok, akik készpénznek veszik a tévét, mert Királyi, mert képernyőn villog valami, mert hangbemondanak valamit alatta, s mert úgy illik, hogy komolyan vegyék. Az meg már mellékes, hogy a tálcán tálalt ténynek látszó valamiket olyan kényelmes előre megcsócsáltan elhinni. Addig is pihen az agy, mert szemét bekötötték.