Mihancsik Zsófia: Meghalt Jancsó Miklós

Igen, igaza van Mészáros Mártának: egy zseni ment el, aki mindent tudott a filmről, a történelemről, az országról. És Cserhalmi Györgynek: nemcsak a filmekben adott szabadságot a színészeknek, hanem megtanította nekünk azt is, mi az a szabadság. És Mundruczó Kornélnak: minden történetével az emberi tisztesség kérdéseit feszegette, miközben a hatalom természetéről rajzolt kegyetlen történelmi tablókat, és miközben a műveivel is, a magatartásával is folyamatosan azt bizonyította, hogy az alkotói szabadság nem politikai berendezkedés vagy világnézet kérdése, hanem belső, morális kérdés. És Gyurcsány Ferencnek is igaza van: épp akkor hagyott itt bennünket, amikor a szókimondására, a demokrataságára, sőt a tekintélyére a legnagyobb szükségünk lenne.

Lassú folyású időben készítette világhírűvé vált első filmjeit a hatvanas években. Így aztán az én generációm számára, amely akkor még csak a kamaszkorát élte, tíz-tizenöt évvel később is revelatív érzelmi és intellektuális élményt jelentettek, sokkoló felismerésekre vezettek arról a világról, amely még mindig tartott, és még sokáig kitartott.

Nem voltunk közeli ismerősök, csak néha beszélgettünk. Egyszer nyilvánosan is, 2002. október 13-án a Klubrádióban, vasárnap késő este, a Hétzáró című műsor akkori szokásos adásidejében. A közélet aktuális eseményeiről volt szó, mert a műsor valóban közéleti-politikai „hétzáró” volt, és mert azt hiszem, nemcsak a filmjeiben, a mindennapokban is szenvedélyesen politizált.

Nyilvánosan nem tehetek többet, mint hogy Jancsó Miklós tiszteletére és emlékére közreadom ezt a beszélgetést. Jancsó hangját. És az utolsó mondatát: „Mi mindig itt maradunk.”

Forrás: részlet, Galamus - 2014. február 1.

http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/355225_meghalt_jancso_miklos