"szóval halálügyben, kicsit messziről indítva. Popper Péterrel volt alkalmam néha interjúzni, ez azért is volt jó, mert alkalma volt így - nagy átéléssel - elmondani ugyanannak az ellenkezőjét is. Mikor milyen napja volt. HA szóltam, hogy a múltkor pont nem így, nem azt, hanem ellenkezőleg, akkor röhögött és elmesélte, hogy amikor a háború alatt az apjával bujkált, elfogták, elvitték (nem emlékszem), az apja mindig azt mondta neki: te csak ne félj, amíg engem látsz. És, kérdeztem, nem féltél? De - felelte - nagyon. Szóval néha úgy beszélt a halálról, mint a visszavágyódás értelmetlenségéről, a nosztalgia utálatáról. Ilyenkor azt mondta, h aki az életében jelen van, éli, és minden korszakát maximálisan kihasználja, annak nincsen kárba veszett ideje, és nem vágyódik vissza valahová, ahol már semmi keresni valója nincsen. Ezért hiszi azt is, hogy egy kompletten leélt élet után eljöhet az az idő, amikor az ember legfeljebb azt sajnálja amiről lemarad, de azt se nagyon, hiszen megéli, hogy ereje fogytán, avval már nem is tudna mit kezdeni. Tehát a jól kihasznált élet jól megélt vége lehet a halál. Tagadhatatlan, hogy bizonyos napokon ennek az ellenkezőjét is simán mikrofonba mondta."
Forrás: Facebook, 2014.02.22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése