Egy-két napja jelent meg a Facebook oldalamon a Figurina. Nem tudom, honnan, hogyan, de a nagyon múltból, az biztos. Rácsodálkoztam, elnevettem magam, visszaemlékeztem rájuk.
A Figurina gyerekeim óvódás korában, bizonyos napjaim estéinek, hétvégéim szerves része volt. Saját lakás bábszínházukban néztük meg készülő félben lévő és már kész darabjaikat, melyeket rajtunk, elsősorban a gyerekeinken kísérleteztek ki, érzékeny fülekkel, szemekkel figyelték reakcióikat. Mi, felnőttek pedig lelkesek voltunk az ötleteiktől, ötletességüktől, ahogy a legkülönfélébb tárgyakba leheltek életet, amint kezeik boszorkányos játékával testesítettek meg élőket, ahogyan saját maguk, Klára és Gábor, később egyre nagyobbodó gyerekeik, Eszter és Vera jelentek egész alakjukban is az előadásaikban.
Lehetetlennek látszott, hogy ez a maroknyi csapat, a Figurina körül markánsan formálódó és meglévő elszánt drukker, kitartó, hűséges néző, támogató el tudja tartani ezt a parányi családi bábszínházat hosszú távon is. Szórványos vidéki és külföldi meghívások, fesztiválokon elért sikerek, kitüntetések, csendesen csöpögő, alig érzékelhető támogatások, lassan, fáradságosan terjedő ismertségük jelenthettek valamiféle biztató jeleket, póznákat a göröngyös, kitaposatlan úton.
És lásd, mintha megállt volna az idő. Pedig egyáltalán nem, de ma délelőtt egy órán át igenis úgy éreztem, hogy megállt az idő. Az igen komoly nevet viselő Figurina Animációs Kisszínpad helyszínén a Retek utca 17-ben (bejárat a Fillér utca felől) a II. kerületben Gábor és Klári, a Figurinások adták elő a Grimm-mesékből készített gyors egyben tartalmas Grim/m/aszokat. Annak idején, még a hőskorban láttam ezt az előadást vagy tízszer, annyira tetszett. Ismerhettem hát minden egyes életre kelő tárgyat, berendezési kelléket, fülembe csenghetett és ősrégről vissza is csengett a szöveg, ismerősnek tetszhetett az előadók hangja, mimikája, meg a kísérő zene. Mégis az újdonság erejével hatottak a gyertya-főszereplők a Hófehérke és a hét törpében, a Nyuszi és a sün meséjében a kefék, a varródoboz és lakói a Csipkerózsika kellékeiként, végül a paradicsom meg a krumpli és egyéb zöldségek a Piroska és a farkasban. Azon kapom magam, hogy önkéntelenül is ugyanúgy lelkesedem az előadásért, ugyanazokon a helyeken mosolyodom el, nevetem el hangosan magam, mint annak idején és mintha el sem múlt volna az a fránya húsz-huszonöt év.
Az előadás után mondom Klárinak, akivel ott folytatjuk, ahol ezelőtt egy negyedévszázaddal ezelőtt abbahagytuk, tudod, ez úgy jó, ahogy van, amilyen annak idején volt. Mert érték, s mint érték, örök. Erre nem mond semmit, elmosolyodik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése