Nagyon nem szeretnék öregek otthonába kerülni majdani vénségemre. Lett légyen a ház egy príma környéken, kertkapcsolattal, jó kilátással. Engem nem érdekel, de lehetnek benne kényelmes két, három, négy ágyas szobák. Orvos is járhat ki akár hetente kétszer. Ja, és főzzenek szuperül, mert a mesterszakács a otthon vezetőjének a jó ismerőse az előző életéből. Nekem mindegy, mondhatnak akármit, hogy a családtagok és rokonok - igaz, előzetes bejelentkezés alapján - annyiszor jöhetnek hozzám látogatni, amennyiszer csak akarnak, én semmi pénzért nem mennék egy ilyen csodaházba, amelyben állítólag minden csak rólunk szól. A Pesti Színházban persze fokozatosan kiderül, hogy sokkal inkább másról van szó Spiró darabjában, a Príma környékben. Leginkább pénzről, sok-sok pénzről, kapzsiságról, jéghideg számításról és a mostani, ill. majdani öregek bőréről. Élmény volt Hegedűs D. Géza alakítása, valamint szívet melengető volt látni Keres Emilt szellemiekben épen, ugyanakkor fizikailag kicsit megereszkedve, a záró tapsra önállóan kijönni a színpadon.
Vénségemre jó volna családban élnem és úgy, hogy ne váljak lehetőleg senki, lányom, fiaim terhére, életem párja pedig tudni fogja majd, mi a dolga. Ha ez mégsem sikerülne, a príma környéktől mentsen meg valahogy az Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése