Nem tudom, ki írta a darabot, Pelsőczy Réka rendezte, ennyi kiderül a beharangozó plakátról. Hogy kik játsszák, sajnos fogalmam sincs, a mai fiatal színészekben, szerepeljenek bármelyik színházban, jelen esetben a Thália Mikrószínpadán, nem igazodom ki, nem tudom a ki kicsodát. Pedig színesek, tehetségesek, modernek, dinamikusak, jól mozognak, énekelnek, táncolnak, mert ebben a darabban mindezt kellett, volt hogy dalra fakadtak, táncra perdültek, aláfestésül a történetnek. A zenekar tagjai szintúgy ismeretlenek voltak, ami nem újdonság, máshol is így van, hacsak kivételesen nem nevezetes a kísérő zenekar.
A színlapról Vándor Éva megjelenése jelentehette volna számomra az est egyetlen szilárd fogódzkodóját, aki csöndesen nagy kedvencemmé nőtte ki magát és a József Attilából ismerem. Helyette most Talács Kata jelent meg a színen, korosztályom egyik ismert színésze, és jól játszotta az idősebb nő és a szemtelenül fiatal férfi kapcsolatában a szerepét.
A darabban, ahogy az életben mindenki keresi a másik felől érkező szeretetet és szeretné szórni a sajátját a másik felé. Nagy néha összejön a boldog pillanat, perc, hónap, év, évek kettejûk között, hogy azután gellert kapjon az érzés, mely elcsúszik, megcsúszik, kibicsaklik valamin, valakin. Eléri a viszony az iszonyt, az unalmat, a kiüresedést, vagy éppenséggel egy valaki más jelenik meg a színen, aki valamiért vonzóbbnak mutatkozik a szokás hatalmánál.
A szereplők - nő, férfi - ritkán párjai egymásnak a történet szálai szerint. Egymás felé beszélnek, de nem egymásnak, mégis olyan az érzés sokszor, mintha egymással folytatnának párbeszédet. A dialógusokba rejtett monológokból a darab végére kialakul a szereposztás, kirajzolódnak az emberi sorsok, történetek, melyek egytől egyig a szeretet, a szerelem, a megértés, a kiegyensúlyozott társas kapcsolat utáni vágyainkról szólnak. Ma este a Tháliában keserédesen, vidám-búsan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése