A világ legszebb fővárosában lakunk, az élettel teli, lüktető Budapesten. Ezt hangoztatja Zsuzsa barátnőm, Budapest imádója, s aki napi ügyeket intézni jött haza Amerikából, ahol közel húsz éve él. Egy évvel ezelőtti emlékeit veti össze a mostanival, amikor a barátnői találkozón hajlandó velünk megosztani, amit lát és tapasztal.
Az uniós pénzek felhasználásának látszatja van: fejlődik a város. Parkosítanak, épületeket újítanak fel, lakóparkok épülnek, új színházak nyílnak (Átrium, Belvárosi), új buszok, metrókocsik közlekednek. Budapest közlekedését kitűnőnek tartja.
Múlt évihez képest hatalmas a tömeg, túlontúl is zsúfolt a város, rengeteg az autó, a belvárosnak nagyon rossz a levegője. Mindez kényelmetlen, kellemetlen érzületeket kelt benne. Rengeteg a vásárló, siető, rohanó ember, nagy a tülekedés.
Barátainak tehetősebb része nem szenvedte meg a válságot, a külön adókat, egyéb, a bevételek szűkítésére irányuló intézkedéseket, élnek, ahogy eddig, nagyon jól, látszatra semmiben sem szenvednek hiányt.
Ami a közép-középréteget illeti, példaként említi férjének egykori kollégáját a Műegyetemen, aki kétszázezer nettót keres és ebből tart el egy anyukát, valamint családot három gyerekkel.
- Egyszerűen rejtély, havi kétszázból hogyan tudja mindezt abszolválni - csodálkozik Zsuzsa.
Ahogy ránk négyünkre néz, fájlalja, hogy vissza kellett vennünk viszonylag intenzív színház-, koncert programjainkból, le kellett adnunk könyvvásárlásainkból, szűkültek utazási lehetőségeink, a kultúrálódás csökkenését tartja esetünkben a legfőbb problémának, lehangoló tendenciának.
Társaságokban nem egyszer botlott bele az eltelt tíz napban, hogy pillanatok alatt korbácslódnak fel izzó, gyűlölködő, kibékíthetetlen politikai indulatok. Nem lát semmiféle párbeszédet a jobb- és a baloldal között. Totálisan ketté szakadtnak tartja az országot. A baloldalon hiányzik az összetartás akarása, képessége, cselekvése. A négy évenkénti választások alkalmával az előző ciklus vívmányai szinte egy az egyben dobódnak ki, kérdőjeleződnek meg, garnitúrák cserélődnek le, mind-mind irtózatos erkölcsi, anyagi kárt jelent az egész országnak. Mondja mindezt Zsuzsa barátnőm, úgymond a messziről jött ember, aki ez alatt a tíz nap alatt jóval többet látott meg a felszínből és a felszín alatt, mint mi, itt élők, lakók, túlélni kívánók nagyon sokan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése