"Itt vagyok, túl vagyok, nagyon jól vagyok, kicsiket alszom, de azt szinte állandóan. Írok, amint tudok." Ezt írta két napja Andrassew Iván az agyműtétét követően a blogjában.
Végig követtem az eseményeket, tragikomikus történéseket, amelyek az utóbbi időben Andrassew Ivánt érték. Minderre azt tudom mondani, hogy
- Chapeau (le a kalappal; francia), ahogy mindezt átélted, és ép lélekkel élted meg.
Azt csak mellékesen említem, hogy milyen morbid humorral, saját magát is csipkelődő iróniával, a halál torkában magának a halálnak a bajszát birizgálva figurázta ki a betegségeit, az egészségi állapotát, az érte aggódóknak mintegy sugallva:
- Az Istenért, csak komolyan ne vegyetek!
Innen messziről és tisztes távolságból, mégis egyfajta lelki közelségből és a belőlem kéretlenül is elő-előtüremkedő féltésből, izgulásból fakadóan csöndesen és óvatosan kérve kérlek:
- Iván, ne bomolj, akár így, akár úgy, csak maradj meg magadnak, és még jó sokáig nekünk!
Jobbulást, épülést kíván:
Szegő Panni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése