Anikó rakott palacsintája bablevessel

Mintegy átszáguldottam a babot, sárga és fehérrépát arányosan, jól megfőve tartalmazó levesen, amely a füstölt sonkát, kolbászt mutatóban tartalmazott, nini, itt vagyok, az íze, illata azonban benne volt, ahogy kell.
Utána következett a rakott palacsinta, amely nem keverendő össze a palacsintatortával, s melyben anyám jóvoltából gyakran van  részünk. Anikó rakott palacsintája egy 15x15 centis óriás, 5 centi magas. Benne két vastag túró réteg között bújik meg egy lekváros, üres palacsintákkal kibélelve, hogy meglegyen a kellő magasság. Az egész csodát Anikó még bőven megöntözi vanília pudinggal. Így első és sokadik hallásra biztosan a kalóriabombák osztályát gazdagítja, én meg mindazok táborát, akik lelkesednek érte. Amikor összeérik a számban a külső túróréteg a belső, vélhetően sárgabarack  lekvárral, majd mindennek a betetőzéseként a másik túrós sávval, akkor azt mondom magamban:
- Először eszem, és az nem lehet, hogy rögtön ilyen finom legyen.
Pedig az. Nem túlzás. Az.