2017. október 5., csütörtök

Szeles Veronika: Üdvözlet a fedélzeten

Ezt a verset egy olyan kolléganőm írta, aki méltán vallhatja költőnek magát, már annyi verset írt eddig viszonylag rövid életében. Versei készültek és készülnek Karácsonyra, születésnapokra, de olyan nevezetes esemény kapcsán is, mint amilyent a cég életében most kivételesen és közösen nemrég éltünk meg. Fogadjátok olyan nyitottsággal és szeretettel a versét, mint amennyire engem megérintett, olvassam bármennyiszer is újra meg újra.

Üdvözlet a fedélzeten

Visszatért hozzánk végre a Gábor
Ez olyan érzés, mint maga a mámor
Rendben lesz minden, mint ahogy régen
Legalábbis ezt nagyon remélem.
A hajó működését átvették a kalózok
És behódoltak Nekik a csókos matrózok
Velük a jármű elsüllyedne a mélybe
Eltűnne örökre a tenger fenekére.
A matrózok csak rombolni tudnak
És mindent megszereznek maguknak.
Nem kenyerük az irányítás
Csak a fékezhetetlen pusztítás.
De most a kalózoknak lehull feje
Mert a kapitánynak megjött az esze.
Úgy fog történni minden, ahogy elképzeltem
Annyit mondok: Gábor, üdvözlet a fedélzeten.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése