Sándor Erzsi: Magyar Rádió

"Húsz évemet hagytam ezen a folyosón 2012. decemberében. Jártam erre boldogan, szerelmesen, sikeresen, izgatottan, zokogva, rákosan, gyógyultan, röhögve, bosszút forralva, hisztérikusan, kirúgva, megalázva és csak úgy, hogy észre se vettem, amint átsétálok a Pagoda felé vagy vissza. Itt mostam pisit a belépővel rendelkező Fáni kutyám után, aki nem ért ki időben a Pagoda elé. Itt érkeztek hozzám a gyerekeim, a barátaim, a riportalanyaim, a kollégáim és az ellenségeim is, akik szintén a kollégáim voltak. Az életem legnagyobb szerencséje, hogy közöm lehetett ezekhez a falakhoz és egyébként a hely sem járt velem rosszul. Mi csak köszönettel tartozunk egymásnak. Valamint soha nem múló megvetéssel és haraggal gondolok azokra, akik ezt az egészet tönkretették.Számomra ez a most már végkép elüresedő és kifosztott épület a gyávaság, a megalázkodás, a megvehetőség, a szolgalelkűség, a politikai halálfélelem, a vállalt kiszolgáltatottság és az örökös megúszásra játszás porladó emlékműve. Mindenkinek, akit illet."

Forrás: FB, 2017.10.08, vasárnap