Olyan könyörgőn kétségbe esett kérés: maradj velem, ne hagyj magamra a múltammal, a máig kínzó emlékeimmel, a föl-leszánkázó hangulataimmal, a piával, amit folyton- folyvást magamba kell döntenem, meg a felszívott droggal, hogy kibírjam ezt a tyúkszaros életemet. Nem járok velük egy cipőben, messziről és kívülről olvasom történetüket, mégis bele tudom helyezni magamat az életükbe, melynek kulcs-eseményei nagyrészt 1992 és 2012-ben történnek.
Regény a regényben, ha azt veszem alapul, hogy az író David 2012-ben regényben próbálja meg felgöngyölíteni testvérével, Chris-szel az életük meghatározó, húsz évvel azelőtti évben kulmináló eseményeit. Az írás terápiaként működik, amikor David, leásva önnön mélységeibe kénytelen-kelletlen szembenézni a legfájdalmasabb cselekedeteikkel, történésekkel.
A Maradj velem lélektani regény, egyenesen krimi, amelyben az írónő kiválóan váltogatja az idősíkokat, fokozatosan adagolva az eseményeket és ezáltal bontva ki a testvérek fájdalmasan tragikus történetét, több ponton megjárva a lélek bugyrait, hogy a végén egyfajta kiutat mutasson, ha létezik számukra ilyen egyáltalán.
Nagyon életszagú az egész, még akkor is, ha Istennek hála, nem volt részem abban, hogy a szüleim gyerekkoromban rendszeresen és maradandó testi sérüléseket okozva, verjenek. Nem éltem át ezeknek az igazán nagy és fájdalmas veréseknek a fizikai és lelki utóhatásait, amelyek így vagy úgy egy egész életre nyomot hagynak az emberben. Azt sem élhettem meg, hogyan kezelik a gyerekek a megtörténtük időpontjában a szülői agresszivitást, miképp dolgozzák fel kamaszkorukba fordulva a jóvátehetetlent.
Gyűlöltem olvasni a kemény, fizikai bántalmazások naturális leírásait, amelyek a legkisebb úgymond "bűnökért" is járhattak: egy késésért, a másnapi ruha kikészítésének elmulasztásáért, a rendetlenségért a szobájukban, gyakorlatilag bármiért és kiszámíthatatlanul vagy éppenséggel törvényszerűen.
Húsz évvel később is a gyerekkorukban megélt fájdalmas eseményeket próbálják meg tisztázni, a felnőtt korukra is kiható lelki traumákat kezelni egy normálisabb élet megélésének reményében.
Nem egyszerű, ám annál lebilincselőbb olvasmány annak a Szaszkó Gabriellának a regénye, a Maradj velem, akiről eladdig semmit sem tudtam. Most is csak éppen annyival többet, amennyit a fülszöveg alárul, hogy Londonban él, régóta foglalkozik írással, ez vált hivatásává. A fordulatosan, sodró lendülettel megírt, a lélek rezdüléseit érzékletesen feltáró Maradj velemet, Szaszkó Gabriella regényét mindenkinek jó érzéssel ajánlom a figyelmébe, olvasásra a hűvösödő estéken egy meleg szobában.
A regényt a Maxim Könyvkiadó adta ki, hogy mikor, talán 2013-ban, pontosan nem tudom, merthogy évszámot nem találtam benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése