"Selejt sajt"

Hetek óta kerülgetem Zsuzsa asszony sajtos pultját. Igaz, nem csak kerülgetem, hanem premier planban meg-megállok előtte, úgy nézegetem a kézműves sajtjait. A szívem a copfnak font tíz centis füstölt sajtjaira szólal meg, egyenesen dörömböl, csak nehézségek árán sikerül lecsendesítenem, közben a hangom remegését kiegyenesítenem, csak azután szólalok meg:
- Alig vártam már a selejtes sajtokat. Hetek óta járok ide, de egyszer sem találtam. Talán a férjével beszéltem a legutóbb, hogy a múlt évben volt, idén pedig nincs.
- Nincs mindig "selejt sajt", csak akkor adódik, ha hibádzik valami a gyártásban.
- Én meg onnan tudom, hogy létezik "selejt sajt", hogy a múlt évben sikerült elkapnunk a copfos füstösökből, amikor majd' egy kilót megvettünk a negyedárában adott sajtokból.
- Szerencséjük volt, de emlékszem is, hogy volt egy kis idő, amikor túlfüstölődött a sajt, és ilyenkor olcsóbban mérem az árát.
- Látom, mostanra maradt néhány szem, s ha a férjem beleegyezik, akkor mindet megvesszük.

Persze, hogy megvettük a "selejt sajtokat" Zsuzsa asszonytól, kinek a nevét egy fa metszeten a szöveg hirdeti: Zsuzsa asszony sajtjai.
Ide ötven kilométerre Gyermelyről, a tészták fellegvárából érkezik a hét minden szombatján a tahisi csöppnyi piacra tízéves sajttermelésének mai gyümölcseit eladni. Van itt kecskesajt a legkülönfélébb ízesítésekben, kemény sajt, apró lyukú félkemény sajt és a már magasztalt copfos meg csigaház formájú parenyica fajtájú füstölt sajt, közülük is nagy ritkán a "selejt sajt".
Elmondása szerint egymásba érnek már a sajttermelők kicsiny országunkban, nem is tudja, hogy támogatások hiányában hogyan tudnak megélni, a fejlesztésről nem is beszélve. Merthogy teljességgel magukra vannak utalva a kistermelők, akik maguknak és családjuknak adnak munkát, nem szorulnak az állam és egyéb cégek teremtette munkahelyekre. A bevétel a napi megélhetést épphogy fedezi, tőkefelhalmozásra elégtelen, újabb sajtfajták kifejlesztésére, elképzeléseinek megvalósítására végképp nem futja.
Nem csoda, hogy a fantáziáját kordában kénytelen tartani, és a kifejlesztett, a gyakorlatban immáron bevált sajtféleségekre koncentrálni. Ahogy és amiért eredendően is elképzelte, amikor a picuri vállalkozását elindította, hogy legyen sajt és legfőképp sok, minél több a gyerekeinek és immáron az unokáinak, akik imádják a sajtjait. Tisztelőinek, sajtjainak imádóinak táborához sorolom már egy ideje magamat, mától a házi túrójának is.