2016. december 27., kedd

Lovas Zoltán: Karácsonyaink

"Itt van megint karácsony. Minél többedik, annál nehezebb megélni. Nincsen misztérium, nincsen öröm, nincsen katarzis. Nincsen béke, nincsen család, nincsen semmi sem. Giccs van, üzlet van, görcs van, és idegesség van. Van sok fájdalom. Vannak az emlékek. Szétszakadt családok, szegények és gazdagok. Béke és háború. Félelmeink vannak. S vágyaink, sóvárgás a hópihés angyalhajas egykori karácsonyok után. Mikor kisgyermekként... álomképeinket hajszolnánk éjenként. Anyánk óvó, meleg kezét. Meg a lakást átlengő süteményillatot. Hinni a Jézuskában, egy év után újra látni narancsot. 
Itt van megint karácsony. Délután megáll az élet. A Föld keresztény felén, ahogyan körbejár az óra, ünnepelnek. Végül is hát mit? Van mit? Tán ha azt nem, hogy megértük. Merthogy az is valami, sőt! Hogy azután miként, az egy másik kérdés. Pedig azon kellene gondolkodni. Na de hát sötét van. A gondolkodásnál egyszerűbb keresni a fényt. S ha nincsen, hát bármi mécses mellé odaállni. Így van ez. Emberek vagyunk. Kicsik és esendőek, és nagyszerűek és nemes lelkűek. 
Itt van megint karácsony. Más kultúrkörök emberei csak néznek ilyenkor, már ha a szomszédságukban vannak keresztény kultúrájú emberek. Fejüket csóválhatják: mi öröm lehet ebben a pár napos selyempapírba csomagolt fájdalomban? és hát valóban... 
Itt van megint karácsony. Anyám süt, főz. A csoda hogy az idén is van béke és van karácsony. S minden baj és félelem és ellenérzés dacára van. Nem hit, s nem kultúra, s nem is a megszokás okán. Csak úgy van. S jól van úgy, hogy van. S ha nem lenne, az rossz lenne. 
... ilyenkor kívánni szoktak másoknak sok boldog ünnepet. Stb... nem teszem. Ha valaki megleli a maga karácsonyát, hát legyen úgy. S ha nem, hát meglehet: neki meg úgy a jobb."

Forrás: FB, 2016.12.23.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése