Gyanútlanul autózunk Környéről Várgesztes felé a Gesztesi várhoz, amikor ő Vértessomlón megszólal, találtam neked itt a közelben egy cukrászdát, ehetnél egy krémest reggelire. A gyógyszerem a panzióban nekem, s nem neki gurult el, nem tudom mire vélni a meglepő ajánlatot. Sokat bámészkodnunk sem kell, ott állunk a Krisztina Cukrászda előtt Vértessomlón. Az úton egy kávés márkahirdetés teszi gyanakvóvá az embert, hogy errefelé lehet, a Krisztina Cukrászda felirat azonban a ház falán látható.
Benn a pultban mindössze néhány fajta sütemény, azokból is csak mutatóban egy-két darab. Félve kérdezem a pultnál lévő eladót, akiről később kiderül, hogy ő a tulaj, ennyi lenne a maradék az ünnepek után? Megrendelésre szállítunk be, mondja mosolyogva, amit látok, a rendelésekből itt maradt néhány szelet, és a süteményeken bizony meglátszana a többnaposság, ahogy ezeken nem, hiszen frissen készültek, de mindjárt jönnek is ki a sütemények, amelyek most vannak felvágás, összekészítés alatt.
Franciakrémest kérek és túrótortát. Ő mézeskrémest és egy drappos árnyalatú krémmel töltött kockaalakú süteményt, amelynek a nevét most sajnos nem tudom.
Az ablaknál foglalok helyet szemben a pulttal. Az asztalon a két tányér sütemény, a hosszúkávé pedig csak azért, mert egy kis meleget szerettem volna fogyasztani, és a sütik mellé a kávé kiváltképp illik.
Elképzelem anyámat, hosszú éveink állandó útitársnőjét velem szemben. Ő ugyan nem evett volna két sütit egyszerre, de a francia krémest biztosan kipróbálta volna, és kávét is kért volna hozzá...
Biztos voltatok már úgy, hogy alig akartátok elhinni, hogy valami ilyen finom is lehet. Nem geil, nem túltupírozott, nem túllihegett, hanem egyszerűen finom. Az első falatnál finom, a következőnél még finomabb, az utána jövő összes többinél a legfinomabb. A krémesben, nálam minden cukrászdák belépőjében, itt égimeszelő magasságú krém és nem édes. Édes, persze hogy édes, de nem az a fújjjjjj, az a jajjjjj, hanem olyan normis krémes és mégsem, mert ha normis lenne, akkor a sarki cukiban is ilyen köszönne vissza.
Őneki kellett ezt a cukrászdát megtalálnia. Körbenézek. A falakon oklevelek versenyeken elért helyezésekről. Krisztina harmadik, második, első helyezései. Krisztina Mestercukrászi oklevele. Krisztina ilyen, Krisztina olyan. Egy nem akármilyen Krisztina cukrászdájában ülök és húzom egyre tovább a süteményekben való tobzódást, hadd tartson soká.
Közben egy fehér köpenyű hölgy egyre-másra hordja ki tálcákon a felszeletelt süteményeket, szépen telik a pult. Nem merem megkérdezni, távolról figyelem, hogy ő lehet-e az a bizonyos Krisztina, akiről a cukrászda és falai szólnak.
Mondom a férfinak, amikor nincs kinn a hölgy, hogy biztosan halálra untatja az ikszedik milliomodik dicséret, hogy mennyire finomak a sütik. Örmény anyámnak is ízlettek volna, elhiheti, ő aztán igazán magasra tette a mércét, pedig nem nagyon tudott sütni, véleménye viszont sütikkel kapcsolatban volt dögivel. Így vagyok ezzel én is. Semmi cukrászati képzettségem, helyenként azt sem tudom, mik a kötelező összetevők, stimmel-e a kinézet, az íze vajon olyan e, mint amilyennek lennie kell, mégis merészelek véleményezni, sőt.. Érdekes, nem sokan tudnak rólunk, hiszen egy zsákutca útvonalon vagyunk, mondja a férfi, de aki betér hozzánk, az minden bizonnyal visszatér, akárhonnan is érkezzen erre a vidékre, és ez nagyon jó érzés.
A fehér köpenyes, nagyon szimpatikus hölgyet végül csak megkérdezem, hogy ő e az a bizonyos Krisztina, aki a falakon az okleveleken szerepel, mire szerényen és széles mosollyal válaszol. A régió számos cukrászdáját tömörítő cukrászszövetségének elnöke. Sokat járt cukrászversenyekre, már egy ideje erre nincs ideje. A krémest régebben hagymányosan krémeslapokkal készítette, mostanra idomult a napi igényekhez, elvárásokhoz. Specialitásuk a krémes mellett többek között a Krisztina szelet. Süteményei igyekeznek úgy ízleni, hogy nem édesek és házi főzött krémmel készülnek. Mára már besegít a lánya, de nemrég megszületett a harmadik generációban egy bizonyos Fanni is, a pöttöm lány, aki még nem tudja, hogy miféle cukrászati cukiságok várnak rá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése