A sziget

Van egy zenei cédé boltos barátom. Visz egy hamisítatlan retro boltot, évek óta a fennmaradásáért küzd. Zenéi csak nagyon kis részben hajaznak a közízlésre. István megy a saját feje, a zenei értékek, a ritkaságok, a gyűjtők igényei után. Négyszer négyes boltja szinte a plafonig bepolcozva, a polcok dugig tele zenékkel cédén, az utóbbi időben bakeliten, néha még filmek is előfordulnak nála. Efféle réteg boltból lehetett valamikor a városban vagy négy, mostanra az Istváné maradt meg egyedül. Boldog, hogy megvan, hiszen azt csinálhatja, ami életben tartja: zenéket kínál minden arra járónak, hozzá beesőnek. Zenéket hallgat nyitástól zárásig, otthon zárástól nyitásig. És beszélget az emberekkel. Akivel lehet, aki szereti, ha a kötelezőn túl is szólnak hozzá. Szívesen veszi a kölcsönösséget, az érdeklődést, a természetességet, a nem megjátszást, ha a csöppnyi retró boltban a Hollán Ernő utca közepén, mindenki önmagát adja. Alig éli túl a mindennapokat, de valahogy túléli. Az egyik bevétellel tömi be az elmaradást, a következő még várhat. A folyton tikk-takkoló számlákkal, akár a sárkány állandóan újranövő fejeivel küzd. Kicsit kesernyés, mégis boldog, nem sikerült az optimizmusát kiölni belőle. Ott nyitogatja, zárogatja csöppnyi üzletét a nagyforgalmú, zajos körút szomszédságában a Hollán Ernő utca közepén balra, Bächer Iván által zseniálisan Újlipóciának nevezett városrészben. Ahol ha valamit nem találsz meg, mi szívednek-szádnak ingere, az nincs is. Évek óta tervezi, hogy összepakol itt mindent és elmegy. Elmegy valahova messzire. Oda, ahol még érték a zene, az olyan zene, ami nem kommersz, nem a napi ízlést elégíti ki, hanem valahogy örök, hiszen eltelt már annyi idő a keletkezésük óta, hogy bizonyítottak. István is. Mégis azzal nyitja ki boltját a hét hat napján, hogy csak élje túl a mai napot, legyen annyija, hogy holnap is kinyithasson. Sokszor mondta már, hogy összepakol, itthagy csapot-papot, elmegy nyugatra vagy északra, neki édes mindegy, csak emberibb legyen a közeg, élhessen úgy, hogy élni hagyják. Én meg közben azon gondolkodom, hogy kihez megyek be akkor egy jót dumálni a napi helyzetről, kivel beszélek meg könyveket, ki mesél nekem úgy és annyit József Attiláról, és kitől kapok, s veszek zenéket. Hol lesz akkor ez a csöppnyi sziget...