Van,
aki Királynőnek születik.
A
királynők nem mindig baldachinos ágyban és palotában születnek. Lehet, hogy egy
poros sivatagi városkában.
Hogy
ki lesz belőle, fiatal korában nem lehetett tudni, születésekor 40 napos gyászt
tartott édesapja. Abban a világban, ahol született, a lányoknak nem volt
értéke, ezért ülték a gyászt.
De
eltelt pár év – és már kedvenc gyermeke volt édesapjának, nem tudott neki
ellenállni.
Élete
második szakaszában egy nagy szerelem több ezer kilométerre repítette. Az első
idők nehézségei után csodálatosan megtanulta a nyelvet, a kultúrát. A
gyermeknevelés, a háztartás és a gyógyszeripar töltötte ki az életét.
Csodálatosan
szép kapcsolata volt a férjével, igazi mintaként szerepeltek gyermekeiknek.
Majd
44 év házasság után egyedül maradt.
Ekkor
kezdődött élete 3. korszaka. Nehezen talált magára, de lassan-lassan kialakult
az élete – a család és az unokák mellett – a régi és frissen szerzett barátnők
életében játszott nagy szerepet.
Együtt
utaztak, vásároltak, beszélgettek, ebédeltek. A panaszok nagy és szakavatott
meghallgatója volt. Sosem ítélkezett, veszekedett, hanem elfogadta az
asszonyokat olyannak, amilyenek voltak. Pótolhatatlanná vált sokuk életében.
Majd
2 éve elkezdődtek a betegségei, melyek közt mindig voltak egészséges időszakok
is. A gyógyulásba mindig teljes lélekkel vetette be magát, és nekem példaértékű
volt a műköröm, amit a műtétek előtt és után sem hagyott el.
Majd
3 hónapja ágynak esett, azt gondolta, rövidesen eljön a vég. Nem így lett.
Barátnői és családja próbálták visszahozni élni akarását, de ő már belefáradt.
Lányai
nagy szeretettel és odaadással ápolták. Majd 3 hónap után egyre fáradtak és
segítséget kértek egy gondozónő személyében.
És
a Királynő úgy gondolta, hogy inkább a Mennyei Király szolgálatába áll.
Aki
Királynőként élt, Királynőként halt meg.
Budapest,
2015. december 17 – 2016. január 4. között
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése