A gyomor felől nézve bizony bőven elég a boldogsághoz egy paprikás krumpli. Vagy egy zöldbableves, amely télvíz idején is felüdít. De megfelelő örömforrás lehet egy zöldborsó főzelék csirkemellcsíkokkal is. Nem valami nagy gezereszek ezek, de egytől egyig finomak bírnak lenni, amikor Anikó konyhájából kerülnek ki. Pedig ma nem fogyasztottam semmit sem. Klárira hagytam az evést, aki jóízűen bekanalazta a zöldbablevest. Mind a tíz ujját megnyalta utána. Persze, hogy nem, de nekem mégis úgy tűnt. A paprikás krumpli után pedig megjegyezte:
- Nem biztos, hogy jól laktam, de ez nagyon finom volt.
Mindebből arra mertem következteni, hogy a második fogás vitte a prímet és lett az első. Nevetve mondom Anikónak (én, aki nem is ettem, csak szemlélődtem):
- Nálam most a második volt az első.
Anikó nevet, érti ő a humort, mindig vevő rá.
- Nálam pedig nem, rosszul láttad, a leves volt az első - veti közbe Klári.
Így eshetett meg ezen a nézelődős, beszélgetős szerdán, hogy a zöldbableves és a paprikás krumpli egymástól függetlenül végeztek a dobogó legfelső fokán. Vannak még ilyen apró csodák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése