Nem volt valami különleges nap a mai. Alig bírtam fölkelni. Tovább tartott beérnem. Vigasztalanul volt szürke az idő, a napnak nyoma sehol. A hangulatomra is ráült a nagy semmi. Munkába temetkeztem, amikor csak lehetett. Nem röpült az idő, hanem poroszkált.
Gondolataim néha elkalandoztak. Arra gondoltam, hogy valakinek szép lehet ez a nap az összes szürkeségével, nyűgösségével, lassúságával, unalmasságával. Huszonhetedike pedig a legszebb szám lehet a számára a világon januárban, mert éppen ezen a napon ünnepli a születésnapját. Már megint egy évvel több, bár annyi éves valójában, amennyinek érzi magát, egy kis csitri. A hangulata mindezzel együtt emelkedettebb, ünnepibb lehetett ma, mint amúgy máskor. Talán. És legyen is.
Kívánom, hogy nagyon boldog légy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése