Kérdezed, barátnőm, olvastam-e a Hajnali lázat, Gárdos Péter könyvét, amelyet a szülei szerelméről írt. Most olvasom, válaszolom, a tőled kapott könyvutalványon vettem meg. Olyasmit szerettem volna venni, ami nagyon értékes olvasmány. Gárdos könyvének hallottam a hírét, csak akkor éppen nem lehetett kapni, meg kellett várnom az újabb kiadását. Kivártam, megvettem, tőled van tehát ajándékba, olvasom. Pedig nem is úgy volt, mondod, a történet nem, vagy csak részben igaz. Ezt most ide a pofikámba mondod, amikor én meg éjt nappallá téve olvasom, mert annyira érdekes, magával ragadó és lenyűgöz. De nem is úgy volt, állítod már megint. Úgy tudom, válaszolom, hogy amit olvasok, az egy igaz történet, és ha nem is igaz minden ízében, ki a francot érdekel. Az írónak csak van joga a való mellett kicsit a fantázia világában is megmártóznia vagy nem. Most forgatja belőle a filmet maga Gárdos, mondod. Igen, egészítem ki, hallottam egy vele készült riportot, amelyben elmeséli, mennyire mesébe illőn sikerült az anyja szerepére megtalálni egy abszolút laikus valakit. És ha már filmet is forgat szüleinek regényes megismerkedéséről, szerelméről, akkor mit számít, hogy a történet minden egyes bötűje igaz-e vagy sem. Csak hogy tudd, nekem folyamatos örömet, jó érzést jelentett a Hajnali láz, Gárdos Péter könyve, amelyet miután elolvastam, márpedig éppen most fejeztem be, neked is kölcsön adhatok. Hadd legyen pár jó napod a társaságában.
Libri Kiadó, 2015
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése