"Hát lehet valaki boldogtalan? Ó, hát mit számít a bajom, a bánatom akkor, ha tudok boldog lenni?! Tudja, én nem értem, hogyan mehet el valaki egy fa mellett, ha nem lesz boldog, hogy látja. Hogyan beszélhet egy emberrel, ha nem lesz boldog, hogy szereti! Ó, csak én nem tudom kifejezni... és hány meg hány olyan gyönyörű dolog van a világon, amelyeket még a legelveszettebb ember is gyönyörűnek talál?! Nézze meg a kisgyermeket, nézze meg Isten szép hajnalát, nézze meg a fűszálat, hogyan nő, nézzen annak a szemébe, aki ránéz önre és szereti önt..."
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (1821-1881) orosz író
Nem tudom, de valamiért fontosnak tartottam ezt a néhány sort, alapvető fontosságú gondolatot közzé tenni az Araratban. Mintha az író valakivel beszélgetve osztotta volna meg ez irányú gondolatait. Mintha keresgélte volna a legmegfelelőbb szavakat, hogy a legjobban, legplasztikusabban, azaz legérzékletesebben fejezhesse ki abbéli csodálkozását, miért is boldogtalanok az emberek inkább és nem boldogok, amikor elérhető közelségben, mellettünk ott van, akit, amit szerethetünk és általuk, érettük akár boldogok is lehetnénk. Túl nagy feladat?
Dosztojevszkij gondolatait a FaceBookon Kinginek köszönhetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése