2016. szeptember 28., szerda

Lovas Zoltán: Babimami

Ma családi ünnepnap van, nem is akármilyen. Úgyhogy munkaszüneti nap van nálunk:) Anyukám, azaz Babimami ma 85 éves. Mondjuk az anyai szépapám 91 éves korában még elvégezte a tavaszi mélyszántást Őcsényben, úgyhogy az anyu lényegében még csak egy tini, száz évig él, vagy még tovább. Kora reggel már el voltunk a faluban venni az ünnepi ebédhez ezt-azt. A délutáni program kívánságára egy kiruccanás lesz Szentendrére, hol egy cukrászda teraszán vágyik időzni. Úgy is lesz hát... Nagy felhajtás egyébként nincsen csapva. Hívják az unokák, és pénteken eljönnek az egykori szocialista brigádtagok meglátogatni. 30 éve ment nyugdíjba... Anyám egy nagy nagy összetartó erő. Életerő. Sok tekintetben mindenki anyja. Olyan mintát adott és ad a mai napig, ami nehezen felülmúlható. Sok mindent tőle tanultam meg.Embert ő soha meg nem különböztetett sem a bőre színe, sem a hite, sem a politikai meggyőződése miatt. Csak az emberséget, és az elvégzett munkát nézte.
Idén az év elején a bátyám egészségi állapota lökésszerűen megromlott. Felmerült, hogy a kórházól egyenesen valamiféle intézetbe kerüljön. Anyám nem engedte. Tudván-tudta, hogy mit vállal, volt már hasonló beteg a családban. Azóta is félti, ápolja, gondozza, csempészi vissza a normális életbe. Még úgy is, hogy ez az egész az ő maradék erejét szívja el. Még úgy is, hogy sokszor élni sincsen kedve a szomorúságtól. Pedig hát a látszatnak éppen a fordítottja igaz! Nagyon is él, sőt igazi, teljes és emberi életet él mind a mai napig. Soha nem adja fel. Mindig felkel, mindig kiül a kertbe a fényre. Mindig tud mosolyogni.

Forrás: Facebook, 2016.09.28.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése