Neve napjára (Rózsi-Csöpp)

Csöppnek marad meg már csak nekem itt bent a szívemben, pedig valójában Rózsi. Az Éva Rózsija a Rozálok családjából. Emlékszem, mikor kérdezte, miért nem adok neki becenevet, hiszen annyi embernek adtam már, éppen neki miért nem. Nem volt egyszerű, hiába próbálkoztam jó ideig, neki egyik kitalált név sem tetszett. Mit szólsz akkor a Csöpphöz, amellyel - bevallom -, szeretettel és barátsággal csöppnyi termetére utaltam? Csöpp, Csöpp, ízlelgette a nevet, a Csöpp az jó lesz, tetszik nekem, mondta azzal a fölfénylő mosolyával, amelyet mindig is annyira szerettem. Megmaradt hát Csöppnek, kettőnk között legalábbis. Csöppnek, amelyről ő tud kizárólag, meg én. Csöppként őrzi személyéhez kapcsolódóan szívemnek egy különösen kedves korszakát. Azóta is Csöpp, hogy már mindjárt három éve, hogy nem dolgozunk egy fedél alatt. Valahogy automatikusan Csöpp, mert bennem az maradt. Pedig mindjárt három éve, hogy egyre inkább Rózsi ő, aki ma ünnepli a neve napját. Rózsi, mert így hívják, mindenki ezen a néven szól hozzá, ő maga is a Rózsira hallgat. Miért is legyek kivétel ez alól, amikor azt mondom, hogy boldog névnapot, Rózsi, érezd jól magad ezen a napon. A Csöpp az Csöpp - az emlékek gazdag tárházában.