Október nyolcadikán

Még egy hét és találkozom vele. Nem tudom, hol. Találkozunk és az a fő. Már időtlen idők óta nem láttuk egymást. Addig is a facebook-on chat-eltünk. Hívott a mobilomon is, hosszú perceket beszéltünk. Mindenféléről. A hangját millió közül is megismerem. Az arca bennem él. Mindez mégsem pótolja a viszonlátást. Hogy megölelhetem. Hogy hozzá simulhatok, magamhoz szoríthatom. Hogy érezhetem. Két hete mondogatom, hogy október nyolcadikán találkozunk. Jaj, de jóóó! Akkor még nagyon messze volt. El sem tudtam képzelni, hogy bírom ki addig. A szívemmel alig bírtam. Csak verdesett, jobban vert, mint addig bármikor. Már azt hittem, hogy kiugrik a helyéből. Az egész a gondolataimba is befészkelte magát. Vajon hol? És hogyan? Mit fogunk egymásnak mondani? Annyi mindent szeretnék neki elmondani. Csak nem szedhetem pontokba a mondanivalómat, hogy el ne felejtsem. Mindegy is. Majd lesz valahogy.

Hét nap még és újra láthatom. Azt nem mondom, hogy már az agyamra megy, annyit látom. Mert nem. Így hetekkel előtte belövődik egy nap, és én ünnepibe öltöztethetem a lelkemet. Gondolhatok sokat rá. Amúgy is, de ilyenkor még többet és célzottabban. Elképzelhetem előre, milyen lesz, amikor újra megpillantom. Vajon olyan-e, mint amilyennek magamban őriztem. Vagy egy kicsit más? És ha más, akkor miben? Úgy örül ő is nekem, ahogy én neki? Mit fogunk előszörre egymásnak mondani? Vagy csak hosszan nézzük egymást? Vagy egy csók és más semmi?

Amikor ma elalszom már csak ötöt kell aludnom, hogy láthassam és a hangját halljam. Végtelen hosszúságú idő, pedig az öt kevesebb, mint a három hét, meg az egy hét. Mikor lesz már végre nyolcadika. Nem akarok türelmetlen lenni. Az időt sem akarom sürgetni, mégis jó volna azzal is foglalkoznom, hogy mit vegyek fel. Nincs egy valamire való rongyom sem. De talán mégis. Úgy kell felöltöznöm, hogy sokáig megmaradjak az emlékezetében. Egyrészt. Másrészt az sem lenne baj, ha szexis lennék, kívánatosnak találna, és nem sokat beszélnénk. Majd utána. Meg azután. És ha azután mondunk valami fontostalanságokat egymásnak, az sem lenne baj. A legvégén persze megbeszéljük, hogy mikor találkozunk a legközelebb.

November tizenkettedike nekem például megfelel. Remélem, neki is. Október kilencedikén majd újra kezdhetem a számolást: november tizenkettedikén találkozunk. Már csak alig több, mint egy hónap.

A szerző megjegyzése: valakiről szól